Célkeresztben a mozgókép.

Judge Bravo

Trench 11 (2017.)

91lhwhrkhvl_sl1500.jpg

Hogy mi…? I. világháborús horrorfilm? Lélekszakadva evakuált árok- és bunkerhálózat? Földalatti kísérletek során elszabadult kórság? Két behatoló ellenséges csapat versenyfutása a bizonyítékok megszerzéséért kontra elpusztításáért? Dohos deszkafalak fagyos visszhangjain szárnya kelt halál? Proaktív fertőzöttek vérbújócskáznak új játékosokra várva az eldugott sarkok tátongó feketeségében? Mikor kezdjük?

Tovább a cikkre

Pandorum (2009.)

pandorum01.jpg

Őrület. Milyen gyakran használt szavunk is ez, nem igaz? Egyike azoknak, amelyekkel talán kissé túl lazán, csípőből dobálózunk jobbra-balra egy beszélgetés során. A rutinból elkövetett címkézések közben pedig szép lassan megszűntünk figyelembe venni a valós jelentést. De vajon a kifejezés tág értelmezéseknek teret adó gyűjtőjellege, avagy lustaságunk miatt alakult így?

Tovább a cikkre

Serenity (Vihar előtt - 2019.)

mv5by2vjngfkzmutmti1ms00ymriltg1mmutyzi0odm1owrkmjiyxkeyxkfqcgdeqxvyotixntaymzu_v1.jpg

Vihar előtt… hogy egy hungarizált filmcím valaha beszédesebb és aktuálisabb lesz, mint azt egyébként várom, sosem hittem volna. Persze nyilván nem a film mondanivalóját illetően, azért túl nagy elvárásokat ne támasszunk a hazai fordításokért felelős diákmunkásaink szakembereink felé. Homokszemekként pergő napok váltották egymást meddő próbálkozásaimtól tarkítva, hogy igazán megfoghassam a látottak esszenciáját.

Tovább a cikkre
Címkék: film misztikus 2010s

Primal s01e01-e05 (2019.)

mv5bndfhzdezywmtyzu5nc00mde5lthhotmtndviyjmxmde2ogrlxkeyxkfqcgdeqxvymtmxodk2otu_v1.jpg

Talán nem rugaszkodom el túl messze valóságunk felszínétől az állítással, hogy Genndy Tartakovsky korunk legmeghatározóbb rajzfilmeseinek egyik legeredetibb szemléletű mesterembere. Nyúljon pezsgő fantáziája bármely eldugott rekeszébe is egy pikáns koncepcióért, életre keltésében sem fog belesüppedni a hétköznapi alkotások kondicionálta, eltompult ingerküszöbök szolgai cirógatásába.

Tovább a cikkre

6 Underground (Hatan az alvilágból - 2019.)

6-underground-2019.jpg

Majd’ 3 gyönyörűséges év szökellt tova, mióta Michael Bay görcsbe feszült, szennyes karmai többé-kevésbé le lettek pajszerezve az utolsó szikrányi energonig kizsigerelt Transformers franchise meggyalázott félholttestéről. Még ha ezzel a döntéssel legalább 4 robotos filmmel elkésve is, de végre valahára esélyt kapott az élettől, hogy visszatalálhasson egykori tesztoszterondús önmagához, újradefiniálja a rendezéshez és úgy egyáltalán az alkotás művészetéhez fűződő hányatott viszonyát, ami őszintén megvallva fénykorában sem garantálta a minőségi szórakoztatás magasiskoláját.

Tovább a cikkre

Terra Willy: Planète inconnue (Terra Willy - 2019.)

covers_68881.jpg

Velejéig megrögzött, mindenevő sci-fistaként nem sok olyan hátráltató tényezőt ismerek magam előtt, ami fel tudna tartóztatni egy új, a javarészt feltáratlanul elnyúló exoszférába lőtt történet megtekintésében, nem pláne, ha francia készítők zavarják mindezt egy tök helyes kis pixelorgiába. Habár intő jel lehetne számomra, ilyenkor még „a műsorszám megtekintése 6 éven aluliak számára nem ajánlott” figyelmeztetés sem lohaszt le annyira, hogy ne vágódnék le elé mindenre készen.

Tovább a cikkre

The Lion King (Oroszlánkirály - 2019.)

71wkc-jhvbl_sl1500.jpg
Mielőtt botrányra éhes katasztrófaturistaként rávetnéd magad jelen szövegtörzsre, szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy ez az írás nem fog beállni az egyoldalú, hangzatos pocskondiázások sorfalába, hogy könnyű egyetértésekért felüljek a sokszor céltalan Disney-ellenszenv tomboló lökéshullámaira. Persze messzemenőkig tartózkodom bármiféle részrehajlástól, vagy kegyes félrenézéstől, de ahogy nem fogja zsebre tenni, amit ordító gyengeségeiért érdemel a film, ugyanúgy szeretném kiemelni mindazon erényeit, ami vastapsot ér.

Tovább a cikkre

Midway (2019.)

midway_international-poster_1920x1080_02.jpg

Jó, kimondom. Alapvetően nagyon kedvelem Roland Emmerich munkáit (Godzilla, Holnapután, 2012., Függetlenség napja 1-2…). Valahogy mindig úgy tekintettem rá, mint a gyerekszobájában ragadt, félcédulás Michael Bay német féltestvérére, aki családi háttere dacára valamelyest túl tudott lépni az üres látványpornóhoz fűződő, genetikailag kódolt addikcióján, ki tudott oldalazni az infantilizmus hívogató szirénéneke elől.

Tovább a cikkre

Predator (A ragadozó – 2018.)

41a2ea5bded431ef7d0da21ae30ff7c4.jpg

Sokszor érzem, hogy lassan rámszakad a padlás a törlesztésre váró filmek türelmetlen súlya alatt. A helyzet egyébként tényleg nem irigylésre méltó, jobbára ugyanis olyan művek alkotják ezt a kritikus, majd’ behozhatatlan tömeget, melyekről messziről ordít, hogy még a ráfordított időt, tán a megtekintési szándék keletkezését sem éri meg. Viszont valamiféle belém nevelt, kényszeres tisztességtől és elgyengült reményektől ösztökélve hagyom, hogy tudatom egy félreeső neuronjában megkapaszkodjanak az utolsó pillanatig. Mivel napról-napra egyre több lelkiismereti és fizikai tárhelyet foglalnak, néha muszáj ráfordulnom a többlet lecsapolására. Így került képbe hosszú idő után a kerregő bolygóközi skalpvadász legfrissebb kalandja. És, hogy megbántam-e, hogy 12”-nyi kijelzőre száműztem egy kontinenseken átívelő repülőúton, a folytatásból kiderül...

Tovább a cikkre
Címkék: film akció 2010s

Countdown (Halálod appja – 2019.)

countd_b1_online.jpg

Fogalmam sincs, mikor írhattam ilyet utoljára, de végre valahára kaptunk egy tényleg frappáns magyar címet a gyakran ostorozott fordítóinktól. A sors kegyetlen fintora, hogy a Halálod appja ezzel egymagában leszállította a film összes értékelhető momentumát. 90 perc alatt ritkán talicskázza ki belőlem valami ilyen hozzáértéssel az életkedvet. Megpocsékolta a lényem.

Tovább a cikkre
Címkék: film horror 2010s

The Addams Family (Addams Family – A galád család - 2019.)

mv5bodbjotazzmmtngjkoc00m2m3lwi1mtctzjzlmzdiodbkmzc0xkeyxkfqcgdeqxvymjm4ntm5ndy_v1.jpg

Csak idő kérdése volt, hogy a Hotel Transylvania szörnyuniverzumos cukiság kampányának dollármilliókkal kirakott sikerén felbuzdulva más, kellően infantilizálható rémtörténetek tulajdonlói is felkapnak a Sony által gerjesztett hullámokra kicsit élvezkedni, mert nincs is annál felemelőbb, amikor faltörés közben helyetted valaki más lesz véres előtted haladva.

Tovább a cikkre

Zombieland (2009.)

mv5bmtu5mdg0ntq1n15bml5banbnxkftztcwmja4mjg3mg_v1.jpg

Biztos vagyok benne, hogy nem csak én dédelgetek egy fejben eltárolt listát a szükséges teendőkről arra a napra, amikor vígan közlekedő holtak gurgulázó kukorékolása vet majd ki az ágyból. A csoszogó, vagy épp lélekszakadva vágtató húsevő felebarátaink agykárosult apokalipszisére való játékos, lelki felkészülés elterjedése szélesebb körökben nagyjából egyidős lehet Lugosi Bélánk 1932-ben debütált első zombifilmjével, amely beemelte és fékezhetetlenül elgurította popkulturális szinten e sötét teremtményekről szóló népi hiedelmek koktélját.

Tovább a cikkre

El Camino: A Breaking Bad Movie (2019.)

el_camino_a_breaking_bad_movie_ver2_xxlg.jpg

Eszembe jutottak a régi A38 hajós bulik. Amikor egy felejthetetlen éjszakán túl kellemesen megfáradva kikászálódik az ember az épp csak jobb oldalára forduló főváros felett ébredő nap első, még erőtlenül kóválygó sugarai közt. A Petőfi híd lábai közt átkeringőző Duna hűvös habjait lustán cifrázza aranyba az álmoskás derengés. Most valahogy szokatlanul hívogató a máskor csak a szélvédőn túl elmosódó rakpart árván elnyúló lépcsőzete. Leültet egy jóleső búcsú néma elmélkedésébe zárva, öledbe helyezve a felkelő napot, ami kedvesen melengeti még benned az összegyűjtött friss élményeket. Akkor és ott csak hozzád szól, senki más nem érdekli, hiszen aki eddig nem vette észre, ezután sem fogja. Az El Camino tulajdonképp ez a napfelkelte. Egy meghitt levezetés. Egy idilli merengés. Egy magányos zárókő, magában hordozva az új idők cirógató szelét.

Tovább a cikkre

In The Tall Grass (A magas fűben - 2019.)

mv5bzja2zwu3n2mty2jkyy00yjfjlweyzwqtmjq0mtu0ndk1ztzmxkeyxkfqcgdeqxvymtkxnjuynq_v1.jpg

Szóval megint itt tartok. Nem tanulok. Fogalmam sincs, hányszor fogok még bamba vigyorral rátrappolni egy Stephen King adaptáció kárörvendően tenyerét dörzsölő, bárgyúságrepeszekkel töltött aknamezejére, csak azért, mert egy ügyes szakember hangulatos trailert vágott össze a rendelkezésére álló limlomból. Neki ez a dolga. Nekem pedig az lenne, hogy átlássak a trükkjein. Főleg annak fényében, hogy King mester az utóbbi években tudvalevőleg úgy szórja mindenfelé a történetei megfilmesítési jogait, mint bolond pék a lisztet. Érzésem szerint, végül ez a „mintha nem lenne holnap” mentalitás válik majd a képernyőkre űzött hagyatéka eltékozlásának legfőbb mozgatórugójává.

Tovább a cikkre

Joint Security Area (Demilitarizált övezet: JSA - 2000.)

poster-780.jpg
A Kelet-Ázsiai filmekkel való viszonyom körülbelül hasonló utat járt be bennem, miképp a tradicionális ételeik megítélése is. Az első említésre méltó találkozás tankönyvi mód talált be elevenembe, onnan pedig elég nehéz volt elengedni egymást. Attól fogva rendszeresen összejárunk, időről-időre friss levegőt engedve kapcsolatunknak némi szünettel, amikor lényem telítődik egzotikus fűszereitől. Egyszer-egyszer hosszabbra sikerült távollétünkben is tudom, hogy mindig tárt karokkal fog várni rám, amikor újra szükségem lesz rá. Ez az emlékezetes első alkalom pedig nem más volt, mint a remélem néhányatok számára ismerősen csengő, biztos kezű Chan-wook Park rendező ezredfordulós munkája, a Joint Security Area. Csengettek törire, kövessetek:

Tovább a cikkre

Tout en haut du monde (A messzi Észak – 2015.)

mv5bmja4mtywnzg2ml5bml5banbnxkftztgwnjeznti4nze_v1.jpg

Vannak napok, amikor csak úgy vagyok. Napok, amikor kontrollt vesztve járom körbe saját magam külső szemlélőként, s mélázom el az ismerős ismeretlen, ismeretlen ismerős világom felett. Az agy röviden elköszön, biztonsági mentést készít egy módfelett terhes időszak után, helyette pedig a gyengéd belső hangok susogásaira figyelek, hagyom, hagy vezessenek egy lépéssel beljebb húzva a kinti élet zajától. Ilyenkor szikrányit sem vágyom dogmákat döntögető titkok feltárására, vizsgálni egy mögöttes dimenzió kódolt üzeneteit vagy 20 percenként meghökkenni egy-egy észbontóan csavaros fordulaton.

Tovább a cikkre

Leaving Neverland (Neverland elhagyása - 2019.)

mv5byzzmntbjotcty2vjzi00mja1ltgwyjktnmmwmzkwmjuwnmvhxkeyxkfqcgdeqxvymzy0mte3nzu_v1.jpg
Mióta az eszemet tudom, belém van kódolva egyfajta tudatalatti, passzív ellenállás az egyetemes hisztériák, tarajos hype-hullámok és a bármilyen területen elkövetett erőszakos tukmálás szentháromsága mentén. Ahogy elkezdenek ugrálni a fejemen, hogy „EZT MINDENKÉPP LÁTNOD KELL”, vagy egy addig érdeklődve várt témát divatvezérelt, dilettáns hordák kezdenek el maxon ajnározni internetszerte, kiold bennem az a bizonyos relé és onnantól kezdve történhet bármi, jó időre letilt a rendszer. Valami ilyesmi ment végbe bennem a „Leaving Neverland” kapcsán is. 

Tovább a cikkre

Glass (Üveg – 2019.)

61h0yjl1iil_sl1251.jpg
Gondosan dédelgetett reményem agyveleje váratlan gyorsasággal freccsent szét a valóság rideg márványpadlózatán, ahogy leszédült az előzetes elvárások magasságaiból. Picit még rángatják az idegek, aztán nem mozdul többé. Lefekszem mellé. Semmibe révedő, élettelen tekintetébe veszek, mialatt sokszor elképzelt, immár feketébe öltözött jövőnkre gondolok. Jéghideg könnycsepp erezi keresztbe az arcom. A hosszú, vákuumszerű csendet kettétöri a kőre hulló, halk cseppenés, visszalök a jelenbe. Finoman lecsukom elillant lelkének tükrét, és sosem nézek vissza. Te tetted ezt, M. Night Shyamalan. Fuss…

Tovább a cikkre

Swamp Thing S01 (2019.)

swamp-thing-dc-universe-poster-1559835499.jpg

Volt egyszer egy sorozat, mely épp csak szárba szökkenő történetével akaratlanul is saját, predesztinált elkaszálásának állított megrendítő metaforát. Amit a profit mámorító vakságában raboskodó ember romlott kézjegyének feromonjával csak megfest, Káin bélyegeként lüktet rajta kárhozatra ítélve, lassú kiszenvedésének elnyújtott pillanatáig.

Tovább a cikkre

A Hologram for the King (Hologram a királynak - 2016.)

mv5bogfky2y4ntytmzrkyi00nwnjltg0mzctmgriyza4ymfhzgflxkeyxkfqcgdeqxvynjczmze0ndu_v1.jpg
Kedvelek néha nem nagyokat érezni és migrénig kirakózni, vagy tövig rágni a körmeim. Nehezebb napokon, heteken átmanőverezve, midőn asztráltestem már hányni sem tér belém, és a tükörképem sem integet többé vissza, jobb gyógyírt keresve sem találhatnék egy szimpla feel-good filmnél. Se ő, se én nem akarunk mély érzelmeket, bonyodalmat keverni a kapcsolatunkba. Ezeket hívom én csak audiovizuális egyéjszakás kalandoknak. Nem várt észlelés, plátói vonzalom, röpke puhatolózás, pár órás aktus, merengő szusszanás, tiszta elválás, vissza pedig soha nem nézünk. Kellemes emlék vetette hullámként fodrozódik a feledés feszes víztükre felé. Másként nem működik.

Tovább a cikkre

Den Skyldige (A bűnös – 2018.)

91d17223d8cc81d8527939fe47303e47.jpg
2018. hangos év volt a filmiparban. Túl hangos. Az egyébként is harsány marketing robajló ordításának káros tevékenységét szépen fokozza, mondhatni katalizátora a legtöbb nagyobb cím megjelenését övező, menetrendszerű feminista, pc, social justice warrior stb… gerjesztett hisztériaözön. Hatalmas kommunikációs zajban élünk.

Tovább a cikkre

Counterpart (Képmás - 2017.)

counterpart-2017-movie-poster.jpg
Én naiv marha megint hagytam magam túszul ejteni egy sorozat kínálta, nagyívű történetnek, ahonnan nincs kiszállás, míg az utolsó résszel nem végeztél. Már az első 20 perc alatt hallottam lelki füleimmel az idő-medvecsapda fémes nyikordulását, ahogyan megállíthatatlanul rám csattan, és keblére ölel egy régi jóbarát, Mr. Point of No Return.

Tovább a cikkre

Breathe (Lélegzetvétel - 2017.)

f15f09f5582300decd4787ef429ee54ce7a2a727.jpg
Ahogyan életem minden területén, úgy filmszerelmesként is az elvek emberének vallom magam. Van egy igen terjedelmes, képzeletbeli filmes becsületkódexem, ami tartalmazza az általános nézői etikett főbenjáró bűneinek listáját is. A legritkább esetekben hagyok magamnak kibúvót ezek alól, akkor is vaskos lelkifurdalások vijjogó seregletének kíséretében. A minap viszont váratlanul bekövetkezett legfőbb belső szabályzatom önkényes rugalmasítása.

Tovább a cikkre

The Crazies (A tébolyultak – 2010.)

mv5bmjazmdu5otg0nv5bml5banbnxkftztcwndq4mjcwmw_v1.jpg
Van ez a megfáradt zombis téma. Maga a műfaj is hasonlatos felvonultatott szörnyetegeihez. Általában agyatlanul csoszog, folyamatos vágyakozással, nyálcsorgatva éhezi a nézői figyelem frissen lüktető húsát, melyből erőt nyerhetne a folytatásra. Van, hogy ritmusvált és futásnak ered, néha még váratlan eszközhasználatot is megkockáztat, de hogy gondolkodjon is, az már szórványosan előforduló példány.

Tovább a cikkre

Death Sentence (Halálos ítélet - 2007.)

mv5bzwmzy2qxmjytytywmy00yjmyltgxodutnwnhodgxngu0ytk5l2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvyntayodkwoq_v1.jpg
A Death Sentence 12 éve őrzi helyét megkérdőjelezhetetlenül a nagyok asztalánál, válogatott kedvenceim közt. Vannak filmek, melyek kapcsán jó ideje nem tartom számon, hogy hány alkalommal láttam, csupán az előre mormolt párbeszédek, mindenre felkészült könnyzacskók, a végletekig ismert helyszínek, képzeletben kivetült, ismerős illatok és szagok árulkodnak arról, hazatértem.

Tovább a cikkre