REC 3: Génesis (2012.)

 

rec-3-genesis-official.jpgA minimum rém kiábrándítóra sikerült második fejezet után járunk pár évvel. Paco Plaza, a REC címet nagy lendülettel földbe állító rendezőpáros 50%-a egy madárcsicsergős reggelen valamiért arra a csiklandozó gondolatra ébredt, hogy két filmjük ellenére benne még ragadt némi közölnivaló a megerőszakolt és porba taposott témában. Ám ahelyett, hogy kiírta volna magából a fióknak, vagy kibeszéli valakivel, aki időben közbeléphetett volna és kihívja a fehér köpenyes bácsikat, hogy rásegítsék a kényszerzubbonyt, ő még egyszer, szerencsére utoljára nekifeszült a meghurcolt sorozatnak és ezúttal egyedül vágódott a rendezői székbe, mert amire készült, azt még korábbi társa, Balagueró sem vállalta...

Guilty pleasure pillanatokat nélkülöző, szimplán pocsék filmet nézni az öregedés legbosszantóbb alfaja. Van azonban ennek is egy szégyenteljes alsó rétege, amikor az alulmúlhatatlan alulmúlásának szemtanújává válsz. Ott tapasztalod meg igazán a minőségi padlóra koppanást a rendező nézőkhöz, saját címéhez és egyáltalán a filmkészítéshez való hozzáállásában. Főképp akkor, ha a halhatatlanok csarnokából bukfenceztünk egészen idáig. Érthetetlen, hogy a két előddel teljes egészében bejáratott nívó-tengely tanulságai és a hullámzó visszajelzések tömkelege miért nem mutattak rá semmilyen vészkijáratra a pöcegödör aljáról Paco számára? Halvány kísérletet sem tesz a menekülésre, inkább leült pacsálni a fertőbe, bekente magát szarral és minket is megdobált vele, akik naivan belenéztünk a verembe. Nincs azzal semmi eget rengető probléma, ha valaki tresselésre adja a fejét, de az legyen már minimum vagy stílusos, vagy vicces, vagy egy egészpályás elmebetegség, de a REC 3 a rengeteg kínálkozó lehetőség közül egybe sem tud érdemben megkapaszkodni, csak simán elsétál a ziccerek mellett és megmarad simán egy ostoba köpedéknek, ami ráadásul 90%-ban mindent arcátlanul felrúg a korábbi részek által megalapozottakból.

rec3-4.jpg

Kezdjük azzal a kegyetlenül vérszegény utalással, hogy a második rész után hogyan ütheti fel a fejét a zombi-démonvírus az ország egy másik szegletében, ha a vírusfészket anno sikerrel elszigetelték. Ugyan nyitva maradt akkor egy rohadt béna kiskapu, amikor a gonosz entitás Ángelába költözve kijátssza az "Ingyen szabadulsz a börtönből" kártyáját, de akkor sem stimmel az egész zagyvaság, pláne nem a majdani 4. rész fényében, de ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre ugyanis egy elég ruppós pár esküvőjén járunk nem kevés vendéggel a tető alatt, ahol a szertartás utáni gigabulin az egyik nagybácsi szervezete megadja magát a feneketlen éhség tünetegyüttesének egy korábbi kutyaharapástól, majd meg is kezdi az értetlenül hüledező humanoid élelmiszerek kóstolgatását. A tömeg megőrül, mire a kert felől is ostromra indulnak a fertőzött meghívottak. MI AZ ÖRDÖG VAN?! Hogy a ferde f*szba került a kutyába a mérföldekkel arrébb lezárt démon? Hogy nem harapta szét a fél országot idáig elérve? Hogy nem hallott az incidensekről a világon senki? Mi lett a legutóbb még másodpercekre redukálódott átváltozási folyamattal? Csak kérdéseim vannak...

rec3.jpg

Talán csak én vagyok az akadékoskodó, oké... koncentráljunk akkor a bemutatott eseményekre. Szóval be kell érnünk egy kies családi birtokon kitörő agyatlan vérengzéssel, ami kizárólag az eleve iszonyatosan ergya démonos vonal örökítőanyagát fogadta méhébe, azt is csak egyetlen "poén" kedvéért. Klausztrofób hangulat kuka, kézi kameranézet nagyrészt kuka, frappáns képi megoldások kuka, maradék írói logika kuka, minden minimális tét és izgalom kuka, parafaktor kuka, MINDEN kuka. Egy 80 perces rövid játékidőt feszessé tenni azért nem olyan nagy rendezői truváj, mégis az első kb. félidőben konkrétan semmi nem történik csak a karakterek "megszerettetése", de a hátralévő sem tartogat pár perc rohangálásnál és fantáziátlan akciónál többet, előkerül minden valaha látott zombifilmes/játékos sablongyilok. És nem tagadom, itt pislákol néhol pár jó ötletkezdemény, de egyszerűen nem viszik el a túlzásokba és tovább. Pl. a film egy pontján a hogyishíjják – tök mindegy - vőlegény talál egy kiállított középkori vértezetet fegyverzettel együtt a családi kriptában. Azt hittem, itt végre beindul valami vércsatakos látványcunami és az utolsó 10 perc kárpótol az unalomban elsorvadt agysejtekért. Ehhez képest a páncélzatban szinte végig lopakodtunk, a kimérákat ledöntő, lóbaszó buzogánnyal pedig mindössze EGYETLEN koki lett kiosztva egy nem épp szerencsenapját élő random zombinak, de a menyasszonyi láncfűrészes jelenetek mozzanatai is egyidősek a láncfűrész feltalálásával.

rec-3-genesis-05a.jpg

Nincs mit mondanom, ez is sok volt erre a szennyre. Nem humoros, nem kúl, a szereplők felejthetők, a magas labdák nincsenek lecsapva, a történet egyáltalán nem illeszkedik racionálisan a többihez, dinamika zéró, ötlettelen, semmilyen szempontból nem kiemelkedő, hacsak nem negatív tartományban. Bármelyikre is gondolt a költő, ez folytatásként és előtörténetként is megbukik. Ilyet szakmai múlt nélkül elkövetni is arcpirító, nem csodálom, hogy valami miatt szakított a két rendező. Kezdem gyanítani, hogy nem Paco Plaza volt az agy kettejük közül.

Minden személyes sértettségem levetkőzve sem lesz több, mint 1/10. Semmirekellő, értéktelen vacak, vegytiszta szégyen, olcsó másolatok retardált másolata, tékás polcokra sem való szemét...

 

Ha tetszett az írás, a teljes élményért tarts velem a Facebookon és/vagy Twitteren is!