Néhány erős kivételtől eltekintve az életrajzi filmeket nem kultiválom különösképp, kimondottan kényes műfajnak tartom, ahol a legapróbb vétségekkel hasra lehet vágni a végeredményt, ezzel együtt akaratlanul is bepiszkolva a választott alany megérdemelt dicsfényét.

Vannak napok, amikor csak úgy vagyok. Napok, amikor kontrollt vesztve járom körbe saját magam külső szemlélőként, s mélázom el az ismerős ismeretlen, ismeretlen ismerős világom felett. Az agy röviden elköszön, biztonsági mentést készít egy módfelett terhes időszak után, helyette pedig a gyengéd…