„Kimerültnek tűnsz, túl keményen dolgozol… te nézel bele az ördög szemébe.”

Őrület. Milyen gyakran használt szavunk is ez, nem igaz? Egyike azoknak, amelyekkel talán kissé túl lazán, csípőből dobálózunk jobbra-balra egy beszélgetés során. A rutinból elkövetett címkézések közben pedig szép lassan megszűntünk figyelembe venni a valós jelentést. De vajon a kifejezés tág…

Hosszú idő telt el a Guns Akimbo vetítése óta. Tulajdonképpen a karantén előtti életem utolsó moziélménye lett. Hogy csupán a rendkívül sajátos körülmények kuriózumaként fogom-e felemlegetni később, vagy kikezdhetetlen erényei csillogtatása okán, ez mindjárt kiderül.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem pörkölte meg a szemöldököm a fellobbanó lángszórók gomolygó pokla, ahogyan a radar alatt érkező Overlord trailere előtt ülve keresgéltem az állam. Már a plakát puszta látványától megindult a nyálelválasztásom. A világháborúk vértől bugyogó környezetébe…

Idejét sem tudom, utoljára mikor távozhattam úgy egy moziteremből, hogy a megvásárolt jegy és a rövidtávú túlélő ellátmány minden egyes forintját, illetve a játékidő alatt életem homokórájában lepergett szemcsék összességét indokolt és jól befektetett kiadásként könyvelhettem el. Bár félelfogult Guy…

Talán nem rugaszkodom el túl messze valóságunk felszínétől az állítással, hogy Genndy Tartakovsky korunk legmeghatározóbb rajzfilmeseinek egyik legeredetibb szemléletű mesterembere. Nyúljon pezsgő fantáziája bármely eldugott rekeszébe is egy pikáns koncepcióért, életre keltésében sem fog…

Majd’ 3 gyönyörűséges év szökellt tova, mióta Michael Bay görcsbe feszült, szennyes karmai többé-kevésbé le lettek pajszerezve az utolsó szikrányi energonig kizsigerelt Transformers franchise meggyalázott félholttestéről. Még ha ezzel a döntéssel legalább 4 robotos filmmel elkésve is, de végre…

Egyet mondhatok. Azt a magasságos fűzfán fütyülő rézf*szú bagolynak a térde kalácsára borult szentséges szivarja végit, azt…

Sokszor érzem, hogy lassan rámszakad a padlás a törlesztésre váró filmek türelmetlen súlya alatt. A helyzet egyébként tényleg nem irigylésre méltó, jobbára ugyanis olyan művek alkotják ezt a kritikus, majd’ behozhatatlan tömeget, melyekről messziről ordít, hogy még a ráfordított időt, tán a…

2018. hangos év volt a filmiparban. Túl hangos. Az egyébként is harsány marketing robajló ordításának káros tevékenységét szépen fokozza, mondhatni katalizátora a legtöbb nagyobb cím megjelenését övező, menetrendszerű feminista, pc, social justice warrior stb… gerjesztett hisztériaözön. Hatalmas…

Én naiv marha megint hagytam magam túszul ejteni egy sorozat kínálta, nagyívű történetnek, ahonnan nincs kiszállás, míg az utolsó résszel nem végeztél. Már az első 20 perc alatt hallottam lelki füleimmel az idő-medvecsapda fémes nyikordulását, ahogyan megállíthatatlanul rám csattan, és keblére ölel…

VIGYÁZAT, HOSSZÚ OLVASMÁNY!

Baaaaaby shark, du du duu dududu du duuu, baby shark, du du duu… bocs, szülői ártalom… szóval plakát meglát (nem ezt), áll összeszed, trailer megnéz, lélegzet eláll, szerelem pipa. Óriáscápa, Jason Statham, mértéktelen kínai tőke. Hát mi kell még ide?

Van ez a megfáradt zombis téma. Maga a műfaj is hasonlatos felvonultatott szörnyetegeihez. Általában agyatlanul csoszog, folyamatos vágyakozással, nyálcsorgatva éhezi a nézői figyelem frissen lüktető húsát, melyből erőt nyerhetne a folytatásra. Van, hogy ritmusvált és futásnak ered, néha még…

Nemrégiben teljesen elkapott valami semmiből jött érzés, hogy mihamarabb fel kell ülnöm a nosztalgiavonatra, megcsodálni egy letűnt kor panorámáját gondosan elraktározott emlékeimen keresztül. Jegyet is váltottam egy, tán meg sem történt előző életbe. Korosodó filmekről elmélkedni, pláne, ha ismert…

A Death Sentence 12 éve őrzi helyét megkérdőjelezhetetlenül a nagyok asztalánál, válogatott kedvenceim közt. Vannak filmek, melyek kapcsán jó ideje nem tartom számon, hogy hány alkalommal láttam, csupán az előre mormolt párbeszédek, mindenre felkészült könnyzacskók, a végletekig ismert helyszínek,…

Az Upgrade ajánlóm első gondolatomra kimerült volna egy vaskos „Aztak*rva”-ban, amit pár pillanatig meg is akartam hagyni metsző magányában. Ember nem lehet ennél kifejezőbb a látottak alapján, de muszáj kiengednem a bennem tomboló gondolati szupervihart, mielőtt cafatokra tépi elmém vitroláit.…

Joaquin Phoenix. Jelenség. Kőkemény profizmus. Nagybetűs alázat. Kivételes tehetség. Irigylésre méltó szerénység. A rivaldafény tökéletes komplementere, miközben teljesítménye és érdemei alapján rohadt magasan tornyosul rengeteg „A” listás színésztársa fölé.

Amikor azt hiszed, hogy egy zsáner már tényleg a végletekig kimerült kincseiből, annál nagyobb meglepetés, mikor az ember időről-időre mégis átesik egy váratlan ékkövön.

Ez volt az a film, amiről aztán tényleg nem akartam írni egyetlen sort sem. Mindenki ismeri, majdnem mindenki látta elődjeivel együtt, nagyon sokan játszották is, javarészt szereti az istenadta nép, összes bugyutasága ellenére. Még ha nyilvánosan kivont karddal vonulsz is ellene, szíved mélyén ott a…

Jelen áldozatom, anno 2010-ben - amennyire én emlékszem - meglehetős marketingcsendben evickélt be hazánkba, bár megmondom őszintén, azt sem tudom, hogy mozik egyáltalán vetítették-e? Ugyanis kb. 2 évvel később akadtam rá, teljesen tanácstalan ábrázattal, hogy hát ez a jószág meg hogyan került el…

Olvastam valahol egy cikket Dwayne „The Rock” Johnson életéről, amelyben azt cincálták, hogyan lett korunk egyik, ha nem legnagyobb self-made man-je (önerőből feltörekvő, önmegvalósító embere). Igaz, ami igaz, majdnem minden, amihez nyúl, arannyá változik. Majdnem.

Hosszan gondolkodtam, hogy tulajdonképp mi ültet le az 1974-es, nem túl kiemelkedő, bizonyos körökben mégis épphogy, de kultfilmmé öregedett Death Wish remake-je elé. Némi erős és kicsit több, közepesen erős hívószó keringett lelki szemeim előtt, pont azon a határon tartva, ahol bármelyik oldalról…

A 2012-es bemutató óta meglepően sok ismerősömtől hallom a mai napig, hogy felfedezetlen maradt számára ez az értéktelennek hitt, folyóba visszadobott csiszolatlan gyémánt. Igen restellném, ha pont az egyik örök személyes kedvencem, nevem 50%-ának tulajdonrészét birtokló karakterről és történetéről…

Pár szót engedjetek meg az álmokról.Sok tekintetben hasznos álmokat dédelgetni, van, akit hajtanak, van, aki szeret ölelő karjaiba menekülni zord világunkból, igazából elérési vágy nélkül és van, aki divatból tart "mondvacsináltakat". A léc magasságától függően válhatnak ezek valóra, vagy…