Baaaaaby shark, du du duu dududu du duuu, baby shark, du du duu… bocs, szülői ártalom… szóval plakát meglát (nem ezt), áll összeszed, trailer megnéz, lélegzet eláll, szerelem pipa. Óriáscápa, Jason Statham, mértéktelen kínai tőke. Hát mi kell még ide?

Vérbeli B oldalon forgó anyag, melynek nem feladata az elképesztő látványon felül bármit is teljesítenie. Bár az nem lenne hátrány, ha a csúcspontok átkötései és a töltelék jelenetek megpróbálnának nem irdatlanul retardáltak lenni, hogy benn tudja tartani a nézőket ebben az óceáni vadregényben, egyúttal a képernyők előtt. Kinek is volna toronymagas elvárása egy óriáscápát ígérő film kapcsán? Nekem nem volt. Sajnos felvállaltan bűnös szenvedélyemként dédelgetem a szörnyfilmeket, amikkel szemben semmit nem támasztok azon kívül, hogy egész testemből remegjek meg minden monstrum színrelépésénél, érezzem magam fenyegetve, legyek porszem árnyékuk sötétjében. Azt sem bánom, ha kellő feszültségteremtéssel sikerül átszőniük mindezt. Annyira sokat nem kérek azért, ugye?

Nem fogok kertelni, sem litániát fogalmazni, ez a film szar. Jelentkezzen, aki meglepődött. Én sem, de ennél egy elhízott planktonnyival többre számítottam. Egészen jól hangzó, áltudományos felütéssel kezdi meg a történetet, ahol még bizakodva hagytam becuppantani magam az áramlata sodrásába. Egy dollármilliárdos kutatás eredményeképp feltárják földünk legmélyebb pontjának hitt Mariana-árok többszázezer éves titkait. Történetesen egy nagyon elmésnek tűnő feltevéssel magyarázott, sűrű kocsonyaizé választja el az általunk ismert világot egy önálló ökoszisztéma őslevesétől, ami csak arra vár, hogy felfedezzék teljes anatómiáját és kitermeljék ásványkincseit. Tipikus „b” filmes ítélőképességgel bíró főhőseink szerint ezt pedig mind ingyen adná... Hát persze. Mi baj lehet. Le is ereszkedik a gyanútlan banda fényárban úszva, cikázva-kamerázva az új világ meghódításáért. Feltűnőbbek már csak kültéri hangszórókból bömbölő gengszter rap-el lehettek volna. Nyilván észleli őket VALAMI, nyilván csinál velük VALAMIT, nyilván elszabadul, aminek kutatóink nyilván nem örülnek, majd nyilván megindul a vízalatti farokméregetés ember és természet közt. A meccset pedig érdemes minél hamarabb lejátszani, így ringbe küldik Jason „nenézzrámertizomszálkamegyaszemedbe” Statham-et őslényt regulázni.

Nem kezdem el sorolni a hibáit, mert ez nem az a típusú történet, ami ne engedhetne meg magának néhány – k*rva sok - megmosolyogtató logikai bukfencet, viszont az is biztos, a legterjedelmesebb firkálmányom ez lenne idáig. Éppen ezért, csupán a legnagyobb szépséghibáját emelem ki: dögunalmas. Sok dolga pedig nem akadt a készítőknek azon túl, hogy egymásnak eressze a Stathamséget a legmagasabb hatásfokon pörgető Stathamet és a délceg Megalodont, majd hátradőlve figyelje a mélytengeri seggrepacsit. A szokásos, szinte végtelen kínai anyagi forrásoknak köszönhetően a speciális effektekkel és az akció mennyiségével sem kellett spórolni. Valamiért azonban a kelleténél sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az emberi oldal nyűglődése, flörtök, családi drámák, hazugságok, megbocsátás, politika, KIT ÉRDEKEL?! HOL A MEGALODON?! Hát úgy… néha beköszön. Egy ponton aztán Jason sushi pozitívvá nyilvánítja.

Azt azért meg kell hagyni, amikor viszont feltűnik méretes termetével, az úgy rendesen ül. A látványt tényleg nem lehet ostorozni, elég harapós volt. Szemkápráztatott a felszín alatti világ, vastagon átérezhető az ember jelentéktelen valója, kár lenne tagadnom, hogy helyenként megállt a vérkeringésem. Félúton aztán nem teljesen váratlanul, de kijátszott egy lapot, amire egyáltalán nem számítottam. Meglepett, de meglepett. Eluszikálnak itt jó ötletek a farvizen, néhol még izgultam is, de képtelen volt fenntartani a tetőfokra hágott izgalmakat. Esküszöm, hogy az előzetesen megjelent promóanyagok, plakátok százszor kreatívabbak és magávalragadóbbak voltak, mint a lapos végeredmény. Úgy összességében szándékában sem áll komolyan venni magát, a módosított borítóképem sokkal jobban tükrözi valódi lényegét az eredetinél. Apropó, hol a hiba?

Sajog érte a lelkem, mert egy, talán örökre feltáratlan, tiszteletet parancsoló környezet kereteibe foglalták a történetet, amely mindig is feszegetni fogja fantáziánkat. Kiismerni sosem fogjuk, de legalább tönkretesszük. Ezek vagyunk mi. Sajnos ez így nem sokkal több egy méltán hírhedt Sharknado résznél, 10/5-ben meg is áll. Nettó pazarlás…

A Meg - Az őscápa MAFAB adatlapja

Ha tetszett az írás, a teljes élményért tarts velem a Facebookon is!