Sose essetek abba a szarvas hibába, hogy hagyjátok magatokat meggyőzni egy érdekfeszítő alapgondolatnak, tudva, hogy a ráhímzett végeredmény ostobasága minden valószínűség szerint pusztítóbb az általa bemutatott, instant világvégét elhozó paranormális jelenségnél is.

Ez a filmipari tömeggyártásból visszamaradt termelési hulladék fejemet finoman a monitorba verdesve újfent  emlékeztetett arra, hogy nincs az a magvas ötlet, az a zseniálisan kicicomázott alapfelállás, ami önmagában meg tudna menteni egy minden másra totálisan lusta filmet.

Ami pedig mégis rácsalt a fémesen nyikorduló, rozsdás medvecsapdájára, nem volt más, mint:

1. A pillanat alatt kámforrá váló emberiség árnyékvilágba száműzése. Egy hirtelen kiüresedett nagyváros látképe mindig impozáns látványt és gerincen felfutó borsódzást eredményez nálam, személy szerint kevés nyomasztóbb apokaliptikus élethelyzetet tudok elképzelni egy, a visszhangoktól csupaszon kongó világtól, ahol egyedüli társad a magány. Jobb esetben csak a visszahangoktól kong... Végérvényesen magához is láncolt az ötletével.

2. A történetbe szőtt Roanoke szigeti rejtély, ami embrió korom óta foglalkoztat, legyen bármilyen hétköznapi magyarázata is valójában. Az 1590-ben nyom nélkül eltűnt 117 brit telepes máig megoldatlan esete a történelem egyik - szerintem - legérdekesebb talánya, aminek ellentmondásait és kétségeit lehet, hogy soha nem fogjuk tudni maradéktalanul feltárni. 

3. Egy ezidáig megbízható filmes infókat szállító forrás magasztos ajánlója.

4. Hayden Christensen, mert sokakkal ellentétben én látok benne pislákolni egy parányi szikrát és vallom, hogy az egykori Star Wars fiaskók során nagyrészt csak a körülmények áldozatává vált, nem egyszemélyben ő jelentette a az ismert problémák forrását.

5. Thandie Newton, mint az anno nagyot ment MI2 jócsaj és mert Westworld,  ahol már derekas alakítást is prezentált a domborzati adottságain kívül.

Na de vajon mi jött össze mindebből?

1. Undorítóan olcsó látvány, merőben kihasználatlanul hagyott konfliktus, sivár ötlettelenségben dagonyázó jelenetek, nulla felé lankadó, impotens parafaktor. Talán ha két helyen éreztem valamelyest működő húzást.

2. Kisiskolás szintű felmondást kaptam a témából egy felületesen átfutott összefoglaló cikk alapján, melyet belepasszíroztak egy izzadságos párhuzamba. Ezért az elpukkant vaktöltényért a forrásul szolgáló cikket is kár volt megnyitniuk...

3. Ezek után fix, hogy figyelmesebben szelektálok, felmentettem a beszállítóm a szolgálat alól.

4. Amit ki lehet maxolni egy "Karakterek kezdő rendezőknek" katalógusból kiollózott sablonfigurában, azt megtette, bár szerencsétlen srác a még megmaradt, valamicske ázsióját szerintem ez a kotorék állította végleg a földbe. Kicsit most elengedem őt gondolkodni, hogy mit is tett.

5. A múló évek sikeresen romantizálták Newton kisasszony bennem élő képét, így lazán elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy a tinédzserkori plátói szerelem rég kiszenvedett már, és ez nagyon nem a Westworld kávéháza... no comment.

Rövid játékidő, még rövidebb költségvetés, rövid ész, rövid értékelés. Üres karakterek potyogtatnak üres tekintetekkel üres frázisokat egy üres városban. Ráadásul már a cím is egy baromság, ugyanis feltehetően világméretű jelenségről van szó, nem csupán a 7. utcáról, de a cselekmény sem erre az egyetlen helyszínre korlátozódik. Rég láttam ilyen ocsmány, Asylum szintű trükköket, pedig mindössze egy fekete szűrővel kellett játszani a legmeredekebb pillanatokban is.
Nagybetűs, nettó IDŐRABLÁS. Ha 92 percig a falat bámulom is jobban jártam volna.
Kerülni, kerülni, kerülni. 10/2.

Az Eltűnések a 7. utcában MAFAB adatlapja

Ha tetszett az írás, a teljes élményért tarts velem a Facebookon is!