Célkeresztben a mozgókép.

Judge Bravo

Kérdezz-felelek Zack Hemsey zeneszerzővel

fe99d99754ec6faa4e6b8792a680c39e_helyreallitva.jpg

Zack Hemsey. Rémlik valahonnan a neve? Nem? Kár. Pedig lenne rá nem egy ok.

Tovább a cikkre

Overlord (2018.)

81svicjb2jl_ac_sl1500.jpg

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem pörkölte meg a szemöldököm a fellobbanó lángszórók gomolygó pokla, ahogyan a radar alatt érkező Overlord trailere előtt ülve keresgéltem az állam. Már a plakát puszta látványától megindult a nyálelválasztásom. A világháborúk vértől bugyogó környezetébe fecskendezett okkultizmus témája olyan elemi gyenge pontom, aminek nem tudok parancsolni, igazából nem is akarok.

Tovább a cikkre

Serenity (Vihar előtt - 2019.)

mv5by2vjngfkzmutmti1ms00ymriltg1mmutyzi0odm1owrkmjiyxkeyxkfqcgdeqxvyotixntaymzu_v1.jpg

Vihar előtt… hogy egy hungarizált filmcím valaha beszédesebb és aktuálisabb lesz, mint azt egyébként várom, sosem hittem volna. Persze nyilván nem a film mondanivalóját illetően, azért túl nagy elvárásokat ne támasszunk a hazai fordításokért felelős diákmunkásaink szakembereink felé. Homokszemekként pergő napok váltották egymást meddő próbálkozásaimtól tarkítva, hogy igazán megfoghassam a látottak esszenciáját.

Tovább a cikkre
Címkék: film misztikus 2010s

The Gentlemen (Úriemberek - 2019.)

mv5bzmqyzdbjnjmtmjizos00mtmylwjmzwmtn2ixmwfmyjg0mdlhxkeyxkfqcgdeqxvyndizmzcwnjc_v1.jpg

Idejét sem tudom, utoljára mikor távozhattam úgy egy moziteremből, hogy a megvásárolt jegy és a rövidtávú túlélő ellátmány minden egyes forintját, illetve a játékidő alatt életem homokórájában lepergett szemcsék összességét indokolt és jól befektetett kiadásként könyvelhettem el. Bár félelfogult Guy Ritchie hívőként hasonló eredménnyel számoltam, a csupa fura urak kusza huzavonája lazán-faszán felülmúlta várakozásaim, még kiérezhető, kisebb hiányosságai ellenére is. Rövid kitérő után végre visszatelepedett közénk a hamisítatlan nagybrit kocsmahangulat, a szigetország egyedi stílusának aranybányája, az egymással versenyfutó, avagy egymáson bukdácsoló kisstílű és nagypályás gengszterközösségek, a pergőszájú és -eszű dialógusok, valamint a rendező semmihez sem fogható, már jó messziről, szabad szemmel felismerhető kézjegyei. Hagy induljak el némileg nagyobb távolságból, hogy érthető hangot adhassak az emberi urakhoz fűződő, felfokozott várakozásaimnak.

Tovább a cikkre

6 Underground (Hatan az alvilágból - 2019.)

6-underground-2019.jpg

Majd’ 3 gyönyörűséges év szökellt tova, mióta Michael Bay görcsbe feszült, szennyes karmai többé-kevésbé le lettek pajszerezve az utolsó szikrányi energonig kizsigerelt Transformers franchise meggyalázott félholttestéről. Még ha ezzel a döntéssel legalább 4 robotos filmmel elkésve is, de végre valahára esélyt kapott az élettől, hogy visszatalálhasson egykori tesztoszterondús önmagához, újradefiniálja a rendezéshez és úgy egyáltalán az alkotás művészetéhez fűződő hányatott viszonyát, ami őszintén megvallva fénykorában sem garantálta a minőségi szórakoztatás magasiskoláját.

Tovább a cikkre

Terra Willy: Planète inconnue (Terra Willy - 2019.)

covers_68881.jpg

Velejéig megrögzött, mindenevő sci-fistaként nem sok olyan hátráltató tényezőt ismerek magam előtt, ami fel tudna tartóztatni egy új, a javarészt feltáratlanul elnyúló exoszférába lőtt történet megtekintésében, nem pláne, ha francia készítők zavarják mindezt egy tök helyes kis pixelorgiába. Habár intő jel lehetne számomra, ilyenkor még „a műsorszám megtekintése 6 éven aluliak számára nem ajánlott” figyelmeztetés sem lohaszt le annyira, hogy ne vágódnék le elé mindenre készen.

Tovább a cikkre

The Lion King (Oroszlánkirály - 2019.)

71wkc-jhvbl_sl1500.jpg
Mielőtt botrányra éhes katasztrófaturistaként rávetnéd magad jelen szövegtörzsre, szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy ez az írás nem fog beállni az egyoldalú, hangzatos pocskondiázások sorfalába, hogy könnyű egyetértésekért felüljek a sokszor céltalan Disney-ellenszenv tomboló lökéshullámaira. Persze messzemenőkig tartózkodom bármiféle részrehajlástól, vagy kegyes félrenézéstől, de ahogy nem fogja zsebre tenni, amit ordító gyengeségeiért érdemel a film, ugyanúgy szeretném kiemelni mindazon erényeit, ami vastapsot ér.

Tovább a cikkre

Midway (2019.)

midway_international-poster_1920x1080_02.jpg

Jó, kimondom. Alapvetően nagyon kedvelem Roland Emmerich munkáit (Godzilla, Holnapután, 2012., Függetlenség napja 1-2…). Valahogy mindig úgy tekintettem rá, mint a gyerekszobájában ragadt, félcédulás Michael Bay német féltestvérére, aki családi háttere dacára valamelyest túl tudott lépni az üres látványpornóhoz fűződő, genetikailag kódolt addikcióján, ki tudott oldalazni az infantilizmus hívogató szirénéneke elől.

Tovább a cikkre

Predator (A ragadozó – 2018.)

41a2ea5bded431ef7d0da21ae30ff7c4.jpg

Sokszor érzem, hogy lassan rámszakad a padlás a törlesztésre váró filmek türelmetlen súlya alatt. A helyzet egyébként tényleg nem irigylésre méltó, jobbára ugyanis olyan művek alkotják ezt a kritikus, majd’ behozhatatlan tömeget, melyekről messziről ordít, hogy még a ráfordított időt, tán a megtekintési szándék keletkezését sem éri meg. Viszont valamiféle belém nevelt, kényszeres tisztességtől és elgyengült reményektől ösztökélve hagyom, hogy tudatom egy félreeső neuronjában megkapaszkodjanak az utolsó pillanatig. Mivel napról-napra egyre több lelkiismereti és fizikai tárhelyet foglalnak, néha muszáj ráfordulnom a többlet lecsapolására. Így került képbe hosszú idő után a kerregő bolygóközi skalpvadász legfrissebb kalandja. És, hogy megbántam-e, hogy 12”-nyi kijelzőre száműztem egy kontinenseken átívelő repülőúton, a folytatásból kiderül...

Tovább a cikkre
Címkék: film akció 2010s

Countdown (Halálod appja – 2019.)

countd_b1_online.jpg

Fogalmam sincs, mikor írhattam ilyet utoljára, de végre valahára kaptunk egy tényleg frappáns magyar címet a gyakran ostorozott fordítóinktól. A sors kegyetlen fintora, hogy a Halálod appja ezzel egymagában leszállította a film összes értékelhető momentumát. 90 perc alatt ritkán talicskázza ki belőlem valami ilyen hozzáértéssel az életkedvet. Megpocsékolta a lényem.

Tovább a cikkre
Címkék: film horror 2010s

The Addams Family (Addams Family – A galád család - 2019.)

mv5bodbjotazzmmtngjkoc00m2m3lwi1mtctzjzlmzdiodbkmzc0xkeyxkfqcgdeqxvymjm4ntm5ndy_v1.jpg

Csak idő kérdése volt, hogy a Hotel Transylvania szörnyuniverzumos cukiság kampányának dollármilliókkal kirakott sikerén felbuzdulva más, kellően infantilizálható rémtörténetek tulajdonlói is felkapnak a Sony által gerjesztett hullámokra kicsit élvezkedni, mert nincs is annál felemelőbb, amikor faltörés közben helyetted valaki más lesz véres előtted haladva.

Tovább a cikkre

Zombieland (2009.)

mv5bmtu5mdg0ntq1n15bml5banbnxkftztcwmja4mjg3mg_v1.jpg

Biztos vagyok benne, hogy nem csak én dédelgetek egy fejben eltárolt listát a szükséges teendőkről arra a napra, amikor vígan közlekedő holtak gurgulázó kukorékolása vet majd ki az ágyból. A csoszogó, vagy épp lélekszakadva vágtató húsevő felebarátaink agykárosult apokalipszisére való játékos, lelki felkészülés elterjedése szélesebb körökben nagyjából egyidős lehet Lugosi Bélánk 1932-ben debütált első zombifilmjével, amely beemelte és fékezhetetlenül elgurította popkulturális szinten e sötét teremtményekről szóló népi hiedelmek koktélját.

Tovább a cikkre

El Camino: A Breaking Bad Movie (2019.)

el_camino_a_breaking_bad_movie_ver2_xxlg.jpg

Eszembe jutottak a régi A38 hajós bulik. Amikor egy felejthetetlen éjszakán túl kellemesen megfáradva kikászálódik az ember az épp csak jobb oldalára forduló főváros felett ébredő nap első, még erőtlenül kóválygó sugarai közt. A Petőfi híd lábai közt átkeringőző Duna hűvös habjait lustán cifrázza aranyba az álmoskás derengés. Most valahogy szokatlanul hívogató a máskor csak a szélvédőn túl elmosódó rakpart árván elnyúló lépcsőzete. Leültet egy jóleső búcsú néma elmélkedésébe zárva, öledbe helyezve a felkelő napot, ami kedvesen melengeti még benned az összegyűjtött friss élményeket. Akkor és ott csak hozzád szól, senki más nem érdekli, hiszen aki eddig nem vette észre, ezután sem fogja. Az El Camino tulajdonképp ez a napfelkelte. Egy meghitt levezetés. Egy idilli merengés. Egy magányos zárókő, magában hordozva az új idők cirógató szelét.

Tovább a cikkre

Joker (2019.)

mv5bngvjnwi4zgutnze0ms00ytjmlwe0zdctn2ziytk2ymi3ntyyxkeyxkfqcgdeqxvymtkxnjuynq_v1.jpg

Fú, de nehéz, bizony pokolian nehéz ilyen elementáris energiákkal lüktető produkció átélése után összeszedetten nyilatkozni a látottakról, amikor legszívesebben az összes építőeleméről többoldalas szuperlatívuszokban értekezne az ember. A Joker temérdek, beláthatatlanul messzi gondolati síkra vitt el magával, ahonnan lélekben még mindig nem tértem vissza igazán.

Tovább a cikkre
Címkék: film dráma 2010s DC

Joint Security Area (Demilitarizált övezet: JSA - 2000.)

poster-780.jpg
A Kelet-Ázsiai filmekkel való viszonyom körülbelül hasonló utat járt be bennem, miképp a tradicionális ételeik megítélése is. Az első említésre méltó találkozás tankönyvi mód talált be elevenembe, onnan pedig elég nehéz volt elengedni egymást. Attól fogva rendszeresen összejárunk, időről-időre friss levegőt engedve kapcsolatunknak némi szünettel, amikor lényem telítődik egzotikus fűszereitől. Egyszer-egyszer hosszabbra sikerült távollétünkben is tudom, hogy mindig tárt karokkal fog várni rám, amikor újra szükségem lesz rá. Ez az emlékezetes első alkalom pedig nem más volt, mint a remélem néhányatok számára ismerősen csengő, biztos kezű Chan-wook Park rendező ezredfordulós munkája, a Joint Security Area. Csengettek törire, kövessetek:

Tovább a cikkre

Tout en haut du monde (A messzi Észak – 2015.)

mv5bmja4mtywnzg2ml5bml5banbnxkftztgwnjeznti4nze_v1.jpg

Vannak napok, amikor csak úgy vagyok. Napok, amikor kontrollt vesztve járom körbe saját magam külső szemlélőként, s mélázom el az ismerős ismeretlen, ismeretlen ismerős világom felett. Az agy röviden elköszön, biztonsági mentést készít egy módfelett terhes időszak után, helyette pedig a gyengéd belső hangok susogásaira figyelek, hagyom, hagy vezessenek egy lépéssel beljebb húzva a kinti élet zajától. Ilyenkor szikrányit sem vágyom dogmákat döntögető titkok feltárására, vizsgálni egy mögöttes dimenzió kódolt üzeneteit vagy 20 percenként meghökkenni egy-egy észbontóan csavaros fordulaton.

Tovább a cikkre

Leaving Neverland (Neverland elhagyása - 2019.)

mv5byzzmntbjotcty2vjzi00mja1ltgwyjktnmmwmzkwmjuwnmvhxkeyxkfqcgdeqxvymzy0mte3nzu_v1.jpg
Mióta az eszemet tudom, belém van kódolva egyfajta tudatalatti, passzív ellenállás az egyetemes hisztériák, tarajos hype-hullámok és a bármilyen területen elkövetett erőszakos tukmálás szentháromsága mentén. Ahogy elkezdenek ugrálni a fejemen, hogy „EZT MINDENKÉPP LÁTNOD KELL”, vagy egy addig érdeklődve várt témát divatvezérelt, dilettáns hordák kezdenek el maxon ajnározni internetszerte, kiold bennem az a bizonyos relé és onnantól kezdve történhet bármi, jó időre letilt a rendszer. Valami ilyesmi ment végbe bennem a „Leaving Neverland” kapcsán is. 

Tovább a cikkre

Glass (Üveg – 2019.)

61h0yjl1iil_sl1251.jpg
Gondosan dédelgetett reményem agyveleje váratlan gyorsasággal freccsent szét a valóság rideg márványpadlózatán, ahogy leszédült az előzetes elvárások magasságaiból. Picit még rángatják az idegek, aztán nem mozdul többé. Lefekszem mellé. Semmibe révedő, élettelen tekintetébe veszek, mialatt sokszor elképzelt, immár feketébe öltözött jövőnkre gondolok. Jéghideg könnycsepp erezi keresztbe az arcom. A hosszú, vákuumszerű csendet kettétöri a kőre hulló, halk cseppenés, visszalök a jelenbe. Finoman lecsukom elillant lelkének tükrét, és sosem nézek vissza. Te tetted ezt, M. Night Shyamalan. Fuss…

Tovább a cikkre

A Hologram for the King (Hologram a királynak - 2016.)

mv5bogfky2y4ntytmzrkyi00nwnjltg0mzctmgriyza4ymfhzgflxkeyxkfqcgdeqxvynjczmze0ndu_v1.jpg
Kedvelek néha nem nagyokat érezni és migrénig kirakózni, vagy tövig rágni a körmeim. Nehezebb napokon, heteken átmanőverezve, midőn asztráltestem már hányni sem tér belém, és a tükörképem sem integet többé vissza, jobb gyógyírt keresve sem találhatnék egy szimpla feel-good filmnél. Se ő, se én nem akarunk mély érzelmeket, bonyodalmat keverni a kapcsolatunkba. Ezeket hívom én csak audiovizuális egyéjszakás kalandoknak. Nem várt észlelés, plátói vonzalom, röpke puhatolózás, pár órás aktus, merengő szusszanás, tiszta elválás, vissza pedig soha nem nézünk. Kellemes emlék vetette hullámként fodrozódik a feledés feszes víztükre felé. Másként nem működik.

Tovább a cikkre

Den Skyldige (A bűnös – 2018.)

91d17223d8cc81d8527939fe47303e47.jpg
2018. hangos év volt a filmiparban. Túl hangos. Az egyébként is harsány marketing robajló ordításának káros tevékenységét szépen fokozza, mondhatni katalizátora a legtöbb nagyobb cím megjelenését övező, menetrendszerű feminista, pc, social justice warrior stb… gerjesztett hisztériaözön. Hatalmas kommunikációs zajban élünk.

Tovább a cikkre

Counterpart (Képmás - 2017.)

counterpart-2017-movie-poster.jpg
Én naiv marha megint hagytam magam túszul ejteni egy sorozat kínálta, nagyívű történetnek, ahonnan nincs kiszállás, míg az utolsó résszel nem végeztél. Már az első 20 perc alatt hallottam lelki füleimmel az idő-medvecsapda fémes nyikordulását, ahogyan megállíthatatlanul rám csattan, és keblére ölel egy régi jóbarát, Mr. Point of No Return.

Tovább a cikkre

Breathe (Lélegzetvétel - 2017.)

f15f09f5582300decd4787ef429ee54ce7a2a727.jpg
Ahogyan életem minden területén, úgy filmszerelmesként is az elvek emberének vallom magam. Van egy igen terjedelmes, képzeletbeli filmes becsületkódexem, ami tartalmazza az általános nézői etikett főbenjáró bűneinek listáját is. A legritkább esetekben hagyok magamnak kibúvót ezek alól, akkor is vaskos lelkifurdalások vijjogó seregletének kíséretében. A minap viszont váratlanul bekövetkezett legfőbb belső szabályzatom önkényes rugalmasítása.

Tovább a cikkre

The Iron Giant (Szuper haver - 1999.)

24b4c2b212942ad7d8816183c1f1906c.jpg
A mindennapok szokásos forgácsolódásában időről-időre felmerül a sürgető igényem valami pozitív, érzelmi atomtöltetre, mely lelkileg visszalök az alapértelmezett beállításaimra és azon túl. Hasonló esetekre tartogatott vészforgatókönyveim közt örökös opcióként hever gondolati asztalomon Brad Bird egy pontosan 20 éves, író-rendezői debütálásának csupaszív teremtménye.

Tovább a cikkre

The Crazies (A tébolyultak – 2010.)

mv5bmjazmdu5otg0nv5bml5banbnxkftztcwndq4mjcwmw_v1.jpg
Van ez a megfáradt zombis téma. Maga a műfaj is hasonlatos felvonultatott szörnyetegeihez. Általában agyatlanul csoszog, folyamatos vágyakozással, nyálcsorgatva éhezi a nézői figyelem frissen lüktető húsát, melyből erőt nyerhetne a folytatásra. Van, hogy ritmusvált és futásnak ered, néha még váratlan eszközhasználatot is megkockáztat, de hogy gondolkodjon is, az már szórványosan előforduló példány.

Tovább a cikkre

It Comes At Night (2017.)

604b2f48dbf16517da526474fc2f8a78.jpg
Többnyire minden műfajról van egy szilárd elképzelésem, megítélésem, hogy mennyire akarok vele érintkezni életem során. Ebben egyáltalán nem ismerek árnyalatokat, vagy rá sem emelem a tekintetem, vagy szélesre tárt karokkal üdvözlöm, döntésem természetemből fakadóan általában tartós, megingathatatlan. Csupán egyetlen egy műfaj van, amellyel kimondottan rapszodikus kapcsolatot ápolok, csiki-csuki, se veled, se nélküled, rosszabb fajta szappanoperát. Egyedül egy hálátlan dög van, aki ezt megteheti velem. Tökéletlenségében izgalmas, váratlan meglepetésekkel tarkított, mégis érzelmi sivárságot magában hordozó, dédelgetett szerelem ez a horrorfilmekkel.

Tovább a cikkre

Rick & Morty (Rick és Morty – 2013.)

lead_720_405.jpg
A R&M 4. évadának végre valahára esedékes, halál lassú eljövetele előtt szeretném rövid(ebb)en mindenki figyelmét felhívni erre az animációs sorozatra, ami a maga idejében idehaza viszonylag feltűnésmentesen, de egy életre megreformálta a minőségi tartalom és könnyed szórakozás ritka ötvözetének eddig ismert, tökéletes receptúráját.

Tovább a cikkre

Upgrade (2018.)

mv5bmji0nzcymjm5ml5bml5banbnxkftztgwmzk2nzayntm_v1.jpg
Az Upgrade ajánlóm első gondolatomra kimerült volna egy vaskos „Aztak*rva”-ban, amit pár pillanatig meg is akartam hagyni metsző magányában. Ember nem lehet ennél kifejezőbb a látottak alapján, de muszáj kiengednem a bennem tomboló gondolati szupervihart, mielőtt cafatokra tépi elmém vitroláit. Számolatlanul rohantak meg közlendőm nyersanyagai, amiket megpróbálok most rendezett csokorba szedve prezentálni nektek, mert nem lehet mellettük szótlanul elmenni. Öveket be, ez most nem lesz rövid.

Tovább a cikkre

Jurassic World: Fallen Kingdom (Jurassic World: Bukott birodalom – 2018.) 

jurassic-world.jpg
A Jurassic Park/World immár 5 részen keresztül bizonyítja be nekünk a mozivásznakon, hogy jobb nem bolygatni olyan erőket, ami felett nincsen hatalmunk, csupán szeretjük azt hinni. Úgy látszik, a szájakba rágott üzenetet egyedül Hollywood nem képes megérteni és csak-csak visszajár a dínós univerzumhoz, hiába láttuk, miként csúszik ki kezéből fokozatosan az irányítás.

Tovább a cikkre

The Nun (Az apáca – 2018.)

mv5bmjm3nzq5ndcxof5bml5banbnxkftztgwnzm4mtq5ntm_v1.jpg
Természeti katasztrófák, emberi tragédiák, nyomorúságos körülmények idején joggal merül fel sokakban a kérdés: tulajdonképpen hol van ilyenkor Isten? Miért fordítja el arcát gyermekei felől? Hogyan hunyhat szemet ennyi szenvedés felett? Hát… bennem ezek akkor fogalmazódnak meg, amikor a nevével olyan veretes főbűnt követnek el, mint a „The Nun”.

Tovább a cikkre