Le Sens de la Fete (Eszeveszett Esküvő – 2017.) 

illustration-le-sens-de-la-fete-195a_1-1561535409.jpg
Ó, azok a francos, flancos franciák…! Mekkora múlt, kiváló borok, micsoda kultúra, minő történelem, mily zamatos borok, mennyi eszme, Renault, borok, Napoleon, sajtok, Citroen, Eiffel-torony, gyönyörű borvidékek, Peugeot, Zidane, bagett és a boraik. Vagy ezt már írtam?

Számtalan dolgot köszönhetünk nekik, amit röpke pár száz év alatt ajándékoztak Európának és a világnak. Számtalan dolgot, amelyet az ember vagy utál, vagy imád. Általában bármely aspektusuk esetében ez a jellemző, rapszodikus a megítélésük. Hogy miért, nem ereszkednék tengermély találgatásokba, nem az én asztalom.
Személy szerint egyébként az emberi irigységre tippelnék, de csak zárójelben. Ez a kifelé áradó karakán, néha már rátarti bohémság, amiben szocializálódnak, az élet egy olyan felfogását közvetíti talán, amely sok, akár már szomszédos területeken élők számára sem értelmezhető hétköznapi szinten, környezetidegen, mégis sok tekintetben irigylésre méltó. Aki pedig irigyel, szarral is dobál. Mindig azt gondoltam, hogy aki a leghangosabban szidja például az autóikat, az szeretné legjobban a gall szekerek adta kényelmet, eleganciát kiélvezni. Nincs ez másképpen a filmjeikkel sem, pedig ha valahol igazán nyakon lehetne csípni a franciák valóját, hát, itt kellene keresgélni.

144425-photo_le-sens-de-la-fete_199051.jpg

Igen beszédes számomra, hogy bármikor is francia produkció került a szembogaram látóterébe, műfajtól függetlenül, majdnem kivétel nélkül a lélekre hatnak. Nem elsősorban a rekeszizmokra, nem a gyomorra, vagy a szemre, hanem – persze témától függően - érzelmeink legbensőbb, legfinomabb húrjaihoz nyúl, és még a legostobább pillanataiban is több szíve van temérdek más nemzetiségű társánál. Kiváltképp - mint mai filmünk is - a vígjátékok. Valahogy mindig elérik, hogy bármennyire is fullba nyomják a kretént, bármennyire is ki van fordítva egy karakter, vagy egy szituáció, az mégis, végig stabilan megvetett lábakkal áll a földön. Bármekkora elmebajt is szabadítanak ránk, egy leheletnyi réteget mindig rádolgoznak a felületére szokványos, mindenki által ismert, szeretnivalóan őszinte és természetes összetevőkből. A legerőltetettebb, legvontatottabb darabokban is képes vagy megtalálni valahol a helyed egy szereplőben, mellette, a helyzetében, egy mondatában. Éppen ezért kedvelem kimondottan őket, noha Top 10-es listámra nem valószínű, hogy valaha tömegestül benyomulnak (azért 1-2 kivétel akad), de a mosolyfakasztó feltöltődés mindig garantált. Nyugalmat sugárzó érzés megelőlegezett, de szilárd bizalmat táplálni egy alkotás iránt, pusztán azért, mert látod a francia címet. Tudod, hogy nem fogod véresre verni a combod a poénokon, de belül soha melengetőbben nem vigyorogtál. Tudod, hogy nem lesz szükséged trenírozni az agyad a bonyolult összefüggésekre, de mégis megcsiklandozza az agykérged intő példáival. Tudod, hogy nem a könnyen stimulálható ösztönlényed szintjén szólít meg alpári humorával, hanem megtisztel és feltételez rólad egy magasabb érzelmi intelligenciát. Tudod, hogy a látottak pontosan neked szólnak, nem annak, aki 2 órára vagy a felvett maszkod mögött a moziban. Tudod, hogy helyet fog kínálni neked a világában, nem nézőként kezel tisztes távolságból. És ebben a pillanatban kapjuk meg a csésze megtestesült, finom, intelligens európai humor lefőtt kávéját. Hogy ki, hogyan fogyasztja/nem fogyasztja, az már más kérdés, attól még az, ami…

le-sens-de-la-fete-nouveau-teaser-avec-jean-paul-rouve-photographe-completement-largue.jpg

Kezdjük hát az elején. Bár francia nyelvismeretem a zsömápell-zsövudré-zsötem 3in1 „How To Be French” starter pakkjánál nem nyújtózik messzebb, abban már elsőre biztos voltam, hogy a cím hazai fordítása legalább annyira lehet közös metszetben az eredetivel, mint én és egy nagy tál, hideg csülkös pacal. Semennyire. Eszeveszett Esküvő… Ha csak rajtam múlik, ilyen címmel kizárt, hogy bármikor esélyt kapott volna tőlem. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak szerelmemnek, aki időnként emlékeztet rá, hogy a világ nem csak háborúból, tragikus emberi sorsokból, összetett feladványokból, adrenalinfüggésből, életre szóló tanulságokból, szuperhősökből, tudományos fantasztikumból áll, hanem biza néha szimpla nevetésből is, és éber tekintetével felfedez nekem ily gyöngyszemeket az ismeretlen vizek zagyos iszapjában rejtőzve.
Visszatérve… a magyar forgalmazók címadásai olyan megúszós eredményekre képesek, amely minden alkalommal megrémít. Ennél még félelmetesebb, hogy ez több ember munkája. Legalább ketten ötletelnek, egy bizonyosan engedélyezi, hogy kimenjen, és van, aki megvalósítja. Ha én így tenném a dolgom, inkább nem tenném. Ezt a gondolatot most el is teszem, jó lesz még egy következő poszt táptalajának. Eszeveszett… esküvő… csak mondd ki. Az a selymesen nyúlós, sótlan utóíz, amit érzel a torkodban lustán hemperegni, nem más, mint a nettó, nagybetűs UNALOM. Ennél még a szánalmasan bugyuta Google fordító is izgalmasabb megoldást hozott „Az Üdülés Jelentése” képében. Ez legalább egy pillanatra elgondolkodtat, ha nem is jutok semmire vele. Könyörgöm, ha már mi beszéljük a világ egyik legszínesebb, legkifejezőbb nyelvét, ne egy üszkös, mélybarlangi öreg ogre (van olyan?) fantáziájával és szókincsével gazdálkodjunk! Azért azt mindenképpen díjazom, hogy a „bazi nagy” jelzőt most a polcon hagyták a „kreatív” munkatársak. Közel sem végeztem a témával, de zökkenjünk vissza az eredeti nyomvonalra.

image_1.jpg

Max Angély nem ma kezdte az esküvőszervezést. Bőséggel van így is, ami évtizedekre visszakacsintó tapasztalatának fényes páncélját átütheti. Nem elég Murphy törvényeivel felvennie a kesztyűt, vasakarattal kell fognia egy hatalmas csapat nagyra nőtt gyereket, hogy ne omoljon rájuk a ház. Régi vágású fazonként további fennakadásokra ad okot, hogy kissé elzúgott mellette az idő kíméletlenül száguldó fogata. Aki pedig egy ilyen csomagban is sikeres tud lenni, az tényleg tudja betéve a nagykönyv csínját-bínját. A történet egy puccos esküvő mázas színfalai mögé enged betekintést, egy olyan világba, ahol a bekövetkezhetetlen bármikor rád robbanthatja az ajtót, hiába nem adtad meg neki a címet és szereltél fel még biztonsági zárat is. Ha azt hiszed, hogy tökéletes esküvőd volt/lesz, mindig jusson eszedbe ez a film. Volt már közöm pár - sok - rendezvényhez, és hidd el nekem, valóban így működik ez a szakma, ha nem is mindig ekkora lapáttal szórják fentről az áldást. No, de nem is a történések, hanem a jó érzékkel megálmodott szereplők és szájukba adott szövegeik teszik az egészet egy habkönnyű csemegévé. A karakterek biztos kézzel markolják a kormányt a néhol egymást érő bonyodalmak zavaros vizein. Minden sablonosságuk ellenére frissnek hatnak, egy-egy gyengécskébb kivétellel, sajnos nem kapták meg mind a kibontakozáshoz elegendő időt, így vagy csattoghatott volna még kicsit a metszőolló, vagy fellocsolhatták volna 1-2 plusz jelenettel az azért vígjátékokra nem jellemző, meglepően hosszú, 117 perces játékidőt. Amíg a cselekmény itt-ott szusszan egyet, a színészek kisujjból húzzák magukra a figyelmed, hogy remekül kiegyenlítsék az érdeklődésed ingadozását. Nem vállalja túl magát, de amit kitűzött, azt végig tartja és a kezdeti lendület szépen ki is tart egy ízléses kifutásig.

l-union-a-le-sens-de-la-fete-1508169611.jpg

A zene végig gyönyörűen belesimul a környezetébe, nagyon ügyesen, észrevétlenül játszik velünk ritmusaival a háttérből, stílusos, nem tolakodó, kihasznál minden lehetőséget, hogy gazdagítsa a jeleneteket. Tényleg csak akkor esett le, hogy mennyire eltalált munkáról van szó, mikor már le is ment, annyira ügyeltek az audiós illesztésekre. Karistolja a hibátlant. 
Feltűnt még, hogy a francia filmipar nagy nevein kívül szinte egy színészüket sem láttam egy, maximum két filmnél többen szerepelni – ez nyilván az én hiányosságom -, folyamatos körforgásban vannak a számomra új arcok, de ami lenyűgöz, az az, hogy a legjelentéktelenebb szerepektől a fajsúlyosakig kivétel nélkül lelkiismeretesen odateszik magukat. Én nem tudom, mi van a franciákkal, ezek egész egyszerűen vagy nem termelnek ki ripacsokat, vagy tökéletes érzékkel tartják távol őket a kameráktól. 

15853993-20939890.jpg
Ezen az esküvőn találkoznak egymással generációs különbségek, magánéleti problémák, munkaügyi mutyizások, szakmai csalafintaság, beteljesült és beteljesületlen szerelem, önzés és önzetlenség… bár akkora megfejtéseket nem tesznek, mint a készítők másik csodája, az Életrevalók, a meghívottak listája így is hosszú és sokszínű. Erről a listáról te sem akarsz lemaradni, hidd el!

Lelkem nevetett eleget, egekbe emelte, fejemet leeresztette. Kellemesen esett e megesketett emberek szellemesen lehetetlen esete, nem tehetem lejjebb, ez nekem egy eszeveszett hetes. 10/7.

Az Eszeveszett esküvő MAFAB adatlapja

Ha tetszett az írás, a teljes élményért tarts velem a Facebookon is!