Den Skyldige (A bűnös – 2018.)

91d17223d8cc81d8527939fe47303e47.jpg
2018. hangos év volt a filmiparban. Túl hangos. Az egyébként is harsány marketing robajló ordításának káros tevékenységét szépen fokozza, mondhatni katalizátora a legtöbb nagyobb cím megjelenését övező, menetrendszerű feminista, pc, social justice warrior stb… gerjesztett hisztériaözön. Hatalmas kommunikációs zajban élünk.


Ha csak egy pillanatra nem figyel oda az ember, úgy elviszik e jelenség sűrű sötétjébe, hogy a közben surranópályán érkező mesterművek félő, hogy észrevétlenek maradnak a kevésbé szemfüles nézők előtt.
Pedig bőven vannak itt más, Hollywoodon kívüli termőterületek is, ahol a minőség még mindig nagyobb becsben van tartva a mennyiségi sorozatgyártásnál. Egy ilyen vidék gyümölcseként ért be Dánia gondozásában mai páciensünk is, ami szégyen rátok magyar forgalmazók, amennyire én tudom, csak művészmozis megjelenésig jutott itthon. A skandináv világ vadregényes története és kultúrája az átlagnál mindig is jobban foglalkoztatott. Karnyújtásnyira hever tőlünk ez a 6 országnyi vastag, felnőtt mesekönyv, mely csak arra vár, hogy megfelelő alázattal és tisztelettel felnyissuk. Gazdag múltjukban gyökerező, egyedi látásmódjuk markánsan elhatárolja őket még az európai értelemben vett szokványostól is, legyen az bármelyik művészeti ág. Filmjeikben ez leginkább a szúróan realista ábrázolásban és a különleges, nyomasztó hangulatban csapódik le, ahol még vígjátékaik is kapnak egy sajátosan sötét és abszurd tónust.

2003997_denskyldige_still_still7-credit-jasper-j-spanning_org_print.jpg

Az eddigiek alapján kristálytiszta a válaszhoz vezető út, mégis felröppent bennem a kérdés, ugyan, mire gondolhatott a szinte még szűzkezű Gustav Möller író-rendező, amikor elhatározta, hogy filmre viszi a következőket:
Asger Holm járőr felfüggesztését tölti az ellene folytatott vizsgálat lezárásáig egy kétes hátterű ügyben. Míg helyzete tisztázatlan, a 112-es segélyhívó diszpécseri központjában kell szolgálatot teljesítenie. A fals és bagatell riasztásoktól borzolt idegpályái lebomlóban, kicsinek és jelentéktelennek érzi magát - magyarul sz*rik az egészbe -, mígnem befut egy kétségbeesett hívás egy elrabolt asszonytól…

Hmm, milyen egyedülálló felállás. Nem. Nem az. Eddig picit sem borított meg a Den Skyldige ígérete. Gustav szerintem látta 2004-ben Chris Evans-el a Cellular-t (Mobil), 2013-ban Halle Berry-vel a The Call-t (A hívás) és mind, ami e témában már számtalanszor testet öltött, majd hatalmas vargabetű után jött a sugallat: „Miért is ne dolgozzam fel újra e kiszikkadt témát, csak jól… piszkosul jól.” Majd Gustav megfogta és fel is dolgozta jól, piszkosul jól. Saját ízlése szerint terraformálta, belélegezhető légkört húzott a magja köré, élhetővé, hihetővé tette a barokkos túlzások amerikanizált lankáit.

Személy szerint kimondottan rajongok a kamarafilmekért, amik nem az öncélú művészkedés jegyében fogannak, hanem belátható és indokolt okokból nyúlnak ehhez a megközelítéshez. Ez a stílus intim távolságba zár a film aurája alá, köszönhetően a korlátozott számban megjelenő szereplőknek és a legtöbbször egyetlen, szűkre vett helyszínre szorított terének. A rövid játékidő pedig egyszerre ennek következménye és kényszerítő ereje is egy kifeszített cselekmény kibontakozásának. Nem fér bele alibi himi-humi. Én például nagyon szerettem a 2010-es Buried-et (Élve eltemetve) Ryan Reynolds tolmácsolásában, vagy a legendás Tom Hardy 2013-as Locke-ját (Locke – Nincs visszaút) és még sorolhatnám, de a skandináv ízvilág erőteljes fűszere rendesen ráfért már az irányzatra. Ettől függetlenül az elvárásaim mégsem nyúltak magasabbra az átlagosnál, a minőségi tartalomra viszont előzetes garanciát kaptam.

2.jpeg

Ehhez képest a film kőkemény 85 perce alatt beláthatatlan mélységeket járatott meg velem. Elhitette, pedig dehogy. Aztán még egyszer. Váratlanul és kreatívan tekergette a történetet, úgy a szívcsakrám is. Ostobaság, következetlenség, figyelmetlenségből fakadó hibák nyomokban sem fedezhetők fel benne. Válogatott technikákkal morzsolgatja az ember idegeit, hogy a legmegfelelőbb pontokon elkövessen egy remekbeszabott ritmusváltást. Mindezt úgy, hogy az igazán eredeti és izgalmas beállításokkal dolgozó operatőr alig-alig szakad le hősünket alakító Jakob Cedergren arcáról és hű headsetjéről.
És milyen jól tette, ugyanis Cedergren a makrofelvételek alkalmával is szigorúan szerepben marad, hiába látni adott esetben csak a hajszálait, azokat is a jelenthez illő sorba rendezi. Egy perc kétségem nem volt afelől, hogy elmulasztaná átérezni rezdülései, tekintete és szavai súlyát. Egy rövid momentum erejére sem felejti el, melyik „kávéházban” van. Kiváló érzékkel tárja elénk frusztrációját, félelmeit, feltörő indulatait, lelki válságát és jellemfejlődését. Ne feledjük, ez egy nagyon komoly csapatjáték eredménye, az egész stábot dicséri!
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lehet egy hosszú másodpercekig némaságba zárt headset kéken villogó töltésjelzőjét figyelni. Hogy szavak helyett ennyi mindent mesélhet pár izzadságcsepp, egy-egy megjelenő ránc. Hogy külső jelenetek nélkül is az események közepéhez lehetünk láncolva. Hogy minden elkövetett ocsmánysága érezhető a saját bőrünkön. Hogy a mellékszálak is gyönyörűen elvarrva, keretbe foglalják majd a történetet. Alábecsültem. Möller tökéletes időzítéssel mér csapást, vagy épp hagy szusszanást és végig tisztában van vele, hogy mennyi van még a filmjében, hol és hogyan kell lezárni, mesteri fordulataival pedig nem várt húrokat is megrángat a nézőben, jobban kifejtenem főbenjáró bűn volna.

Nálam jelenleg kategóriájában ez a mértékű nagyság végeláthatatlan árnyékot vet a többi versenyzőre. Függetlenül attól, hogy ismerem a sztorit, a rezzenéstelen színvonalú módszer, ahogyan végigvezeti azt az első perctől az utolsóig, simán többször nézőssé teszi, megkockáztatom, többször izgulóssá. Valahol itt kezdhetünk el beszélgetni a JÓ filmekről.
Ha valaha a hóna alá nyúl még bármilyen forgalmazó itthon, ne feledjétek, minden krajcárt megérdemel!

10/10, nem vagyok hajlandó kevesebbet adni, nem is lenne miért!

A Bűnös MAFAB adatlapja

Ha tetszett az írás, a teljes élményért tarts velem a Facebookon is!