Egy ideje már tologatom életem legmeghatározóbb top 10-es listájának összeállítását. Őszintén szólva, így még sosem szedtem össze magamnak sem, érdekelt, hogy milyen képet fest majd rólam, ha egyszer megcsinálom. Meglepőt.

Sejtettem, hogy sokkal nagyobb feladat ez, mint pusztán végigpörgetni az IMDb értékeléseim és kiválasztani az első 10 legjobbra értékeltet. Furcsa mód számos, általam nagyra becsült darab csúszott le az előkelő helyezésekről, olyanok, amikről sosem hittem volna, hogy egy ilyen számvetésnél ne jutnának be lazán az elit klubba. Vérző szívvel árultam most el sokakat, néha velük együtt átverve érezve magam. Iszonyat tré, amikor hosszú percek óta tanácstalanul bámulod a betelt helyek alatt várakozók közt mozdulatlanul villogó kurzort. Ennél rosszabb már csak maga a rangsorolás volt, amin nem segít az sem, hogy egy folyamatosan formálódó valamiről bezsélgetünk, tán 2 mhónap múlva már a fele nem férne fel ide. Baromi nagy, fordulatokkal teli kihívás, ugyanakkor kellemes nosztalgia és jó móka volt összerakni ezt a listát. Az ember óhatatlanul összemossa a kedvenceit olyan versenyzőkkel, amik bár okkal maradtak emlékezetesek számára, mégsem érnek fel a legmélyebben szívébe zárt filmekkel, még ha az már kicsit porlepte is a halhatatlanok vitrinjében. Megpróbáltam elvonatkoztatni mindentől és tisztán csak arra koncentrálni, hogy melyek azok, amik valamilyen szempontból máshoz nem hasonlítható, egyedülálló útravalót adtak nekem, amiket nem biztos, hogy évente előveszek, de bármikor rágondolok, tudom, hogy kérdés nélkül ott a helye a számomra legnagyobbak között. A lenti lista hatalmas faragás, töprengés, fájdalmas csiki-csuki-csere-bere eredménye, melyben fittyet hánytam mindenféle elvárásra magammal szemben vagy szakmaibb szempontra, csupasz ösztöneim vezették az agyam és a kezem.
Elsőre nem is gondolnád, hogy milyen kevés az a 10 hely. Tessék kipróbálni.

1. Dredd (Dredd - 2012.)
Tudom, tudom, de nem vagyok hajlandó lejjebb tenni. Nem részletezem, véleményem olvashattátok/olvashatjátok bővebben a „kritikája” alatt.

2. Apocalypto (Apocalypto – 2006.)
Ha film lennék, k*rva jó film akarnék lenni. Valószínűleg Apocalypto lennék. Egy olyan letűnt világba kalauzol minket Mel Gibson, amivel a Discovery-n kívül ritkán találkozhatunk ilyen részletekbe menően. Az utolsó fűszálig autentikus marad, mocskos izgalmas, gyönyörű képi világgal, elsőosztályú forgatókönyvvel és óriási színészi játékkal szorongatja a gyomrunk a játékidő teljes hossza alatt. Páratlan csodaként tartom számon.

3. Prisoners (Fogságban – 2013.)
Nagyon súlyos, nagyon megüli az embert. Az első percétől a végéig leláncol Hugh Jackman játéka, bármit is tesz, tudod, hogy vele együtt te is megtennéd. Denis Villeneuve nem kicsit érti ezt a rendezés dolgot. Mint időközben gyakorló, lányos apává vált ember, annyi plusz réteget kapott a film, amivel végképp bebetonozta magát nálam a dobogóra. Kirobbanthatatlan.

4. Jagten ( A Vadászat – 2012.)
Nem lehet belekötni. Mads Mikkelsen szerintem élete alakítását hozza, vegytiszta zsenialitást láthatunk, kérem szépen. Hétköznapi, bárkivel előforduló alaphelyzetre épít a film, ami bárkit kitekerne emberi mivoltából. És bizony keményen egyet lehet érteni mindkét oldallal, ha jobban magadba nézel. 

5. Whiplash (Whiplash – 2014.)
3 érv, hogy értsd: J. K. Simmons. J. K. Simmons. J. K. Simmons. +1 a lélegző zene. 

6. Groundhog Day (Idétlen Időkig – 1993.)
Nem tudom, hogy az időhurok ötletét melyik film találta ki először, de az biztos, hogy ebben a kedves történetben kimaxolják a benne rejlő lehetőségeket. Bill Murray-n világ életemben remekül szórakoztam, kivételes karakter, de nálam itt talált be a legjobban. Szívderítő, könnyed és egyben tanulságos darab, amit a mai napig bármikor elő tudok venni és századszor is végigröhögöm.

7. Intouchables (Életrevalók – 2011.)
Aki látta, annak felesleges bármit is írnom, aki nem, most felírom receptre. Hatalmas szíve van. Omar Sy pedig ajándék a világnak.

8. Logan (Logan - 2017.)
Véleményem szerint Hugh Jackman és Sir Patrick Stewart ezzel a filmmel tették fel a pontot az „i”-re karrierjükben. Képregényfilm, ami bőven túlmutat zsánerén, pokoli nehéz témákat boncolgatva. A filmipar egyik kvintesszenciája, ami szvsz szakmailag hivatkozási alapot teremtett rengeteg téren. 

9. Inception (Eredet – 2010.)
Annyira összetett, annyira részletgazdag, annyira gondos témában való elmélyüléssel készült, hogy szinte kikristályosodik a képernyőre. Minőségi casting, remek akciók, bődületes jó látvány, alátámasztott motivációk, fordulatos sztori… egyszóval Nolan. 

10. We Were Soldiers (Katonák Voltunk – 2002.)
A történelem egyik legfélreértelmezettebb, legostobább, hihetetlen áldozatokkal járó fegyveres konfliktusát dolgozza fel a mindig biztos kezű Randall Wallace rendező, ahol betekintést kapunk mindkét fél kínkeserves oldalára, hogy feltegye a kérdést, vajon ki a gonosz és van-e egyáltalán? Mel Gibson pedig Mel Gibson. Számomra minden idők egyik legszívenütőbb háborús filmje.

És nektek hogy néz ki a listátok?

Ha tetszett az írás, a teljes élményért tarts velem a Facebookon is!