Célkeresztben a mozgókép.

Judge Bravo

Amundsen (2019.)

1200303.jpg

Néhány erős kivételtől eltekintve az életrajzi filmeket nem kultiválom különösképp, kimondottan kényes műfajnak tartom, ahol a legapróbb vétségekkel hasra lehet vágni a végeredményt, ezzel együtt akaratlanul is bepiszkolva a választott alany megérdemelt dicsfényét.

Tovább a cikkre

Predator (A ragadozó – 2018.)

41a2ea5bded431ef7d0da21ae30ff7c4.jpg

Sokszor érzem, hogy lassan rámszakad a padlás a törlesztésre váró filmek türelmetlen súlya alatt. A helyzet egyébként tényleg nem irigylésre méltó, jobbára ugyanis olyan művek alkotják ezt a kritikus, majd’ behozhatatlan tömeget, melyekről messziről ordít, hogy még a ráfordított időt, tán a megtekintési szándék keletkezését sem éri meg. Viszont valamiféle belém nevelt, kényszeres tisztességtől és elgyengült reményektől ösztökélve hagyom, hogy tudatom egy félreeső neuronjában megkapaszkodjanak az utolsó pillanatig. Mivel napról-napra egyre több lelkiismereti és fizikai tárhelyet foglalnak, néha muszáj ráfordulnom a többlet lecsapolására. Így került képbe hosszú idő után a kerregő bolygóközi skalpvadász legfrissebb kalandja. És, hogy megbántam-e, hogy 12”-nyi kijelzőre száműztem egy kontinenseken átívelő repülőúton, a folytatásból kiderül...

Tovább a cikkre
Címkék: film akció 2010s

The Addams Family (Addams Family – A galád család - 2019.)

mv5bodbjotazzmmtngjkoc00m2m3lwi1mtctzjzlmzdiodbkmzc0xkeyxkfqcgdeqxvymjm4ntm5ndy_v1.jpg

Csak idő kérdése volt, hogy a Hotel Transylvania szörnyuniverzumos cukiság kampányának dollármilliókkal kirakott sikerén felbuzdulva más, kellően infantilizálható rémtörténetek tulajdonlói is felkapnak a Sony által gerjesztett hullámokra kicsit élvezkedni, mert nincs is annál felemelőbb, amikor faltörés közben helyetted valaki más lesz véres előtted haladva.

Tovább a cikkre

Zombieland (2009.)

mv5bmtu5mdg0ntq1n15bml5banbnxkftztcwmja4mjg3mg_v1.jpg

Biztos vagyok benne, hogy nem csak én dédelgetek egy fejben eltárolt listát a szükséges teendőkről arra a napra, amikor vígan közlekedő holtak gurgulázó kukorékolása vet majd ki az ágyból. A csoszogó, vagy épp lélekszakadva vágtató húsevő felebarátaink agykárosult apokalipszisére való játékos, lelki felkészülés elterjedése szélesebb körökben nagyjából egyidős lehet Lugosi Bélánk 1932-ben debütált első zombifilmjével, amely beemelte és fékezhetetlenül elgurította popkulturális szinten e sötét teremtményekről szóló népi hiedelmek koktélját.

Tovább a cikkre

El Camino: A Breaking Bad Movie (2019.)

el_camino_a_breaking_bad_movie_ver2_xxlg.jpg

Eszembe jutottak a régi A38 hajós bulik. Amikor egy felejthetetlen éjszakán túl kellemesen megfáradva kikászálódik az ember az épp csak jobb oldalára forduló főváros felett ébredő nap első, még erőtlenül kóválygó sugarai közt. A Petőfi híd lábai közt átkeringőző Duna hűvös habjait lustán cifrázza aranyba az álmoskás derengés. Most valahogy szokatlanul hívogató a máskor csak a szélvédőn túl elmosódó rakpart árván elnyúló lépcsőzete. Leültet egy jóleső búcsú néma elmélkedésébe zárva, öledbe helyezve a felkelő napot, ami kedvesen melengeti még benned az összegyűjtött friss élményeket. Akkor és ott csak hozzád szól, senki más nem érdekli, hiszen aki eddig nem vette észre, ezután sem fogja. Az El Camino tulajdonképp ez a napfelkelte. Egy meghitt levezetés. Egy idilli merengés. Egy magányos zárókő, magában hordozva az új idők cirógató szelét.

Tovább a cikkre

Joint Security Area (Demilitarizált övezet: JSA - 2000.)

poster-780.jpg
A Kelet-Ázsiai filmekkel való viszonyom körülbelül hasonló utat járt be bennem, miképp a tradicionális ételeik megítélése is. Az első említésre méltó találkozás tankönyvi mód talált be elevenembe, onnan pedig elég nehéz volt elengedni egymást. Attól fogva rendszeresen összejárunk, időről-időre friss levegőt engedve kapcsolatunknak némi szünettel, amikor lényem telítődik egzotikus fűszereitől. Egyszer-egyszer hosszabbra sikerült távollétünkben is tudom, hogy mindig tárt karokkal fog várni rám, amikor újra szükségem lesz rá. Ez az emlékezetes első alkalom pedig nem más volt, mint a remélem néhányatok számára ismerősen csengő, biztos kezű Chan-wook Park rendező ezredfordulós munkája, a Joint Security Area. Csengettek törire, kövessetek:

Tovább a cikkre

Tout en haut du monde (A messzi Észak – 2015.)

mv5bmja4mtywnzg2ml5bml5banbnxkftztgwnjeznti4nze_v1.jpg

Vannak napok, amikor csak úgy vagyok. Napok, amikor kontrollt vesztve járom körbe saját magam külső szemlélőként, s mélázom el az ismerős ismeretlen, ismeretlen ismerős világom felett. Az agy röviden elköszön, biztonsági mentést készít egy módfelett terhes időszak után, helyette pedig a gyengéd belső hangok susogásaira figyelek, hagyom, hagy vezessenek egy lépéssel beljebb húzva a kinti élet zajától. Ilyenkor szikrányit sem vágyom dogmákat döntögető titkok feltárására, vizsgálni egy mögöttes dimenzió kódolt üzeneteit vagy 20 percenként meghökkenni egy-egy észbontóan csavaros fordulaton.

Tovább a cikkre

Leaving Neverland (Neverland elhagyása - 2019.)

mv5byzzmntbjotcty2vjzi00mja1ltgwyjktnmmwmzkwmjuwnmvhxkeyxkfqcgdeqxvymzy0mte3nzu_v1.jpg
Mióta az eszemet tudom, belém van kódolva egyfajta tudatalatti, passzív ellenállás az egyetemes hisztériák, tarajos hype-hullámok és a bármilyen területen elkövetett erőszakos tukmálás szentháromsága mentén. Ahogy elkezdenek ugrálni a fejemen, hogy „EZT MINDENKÉPP LÁTNOD KELL”, vagy egy addig érdeklődve várt témát divatvezérelt, dilettáns hordák kezdenek el maxon ajnározni internetszerte, kiold bennem az a bizonyos relé és onnantól kezdve történhet bármi, jó időre letilt a rendszer. Valami ilyesmi ment végbe bennem a „Leaving Neverland” kapcsán is. 

Tovább a cikkre

Glass (Üveg – 2019.)

61h0yjl1iil_sl1251.jpg
Gondosan dédelgetett reményem agyveleje váratlan gyorsasággal freccsent szét a valóság rideg márványpadlózatán, ahogy leszédült az előzetes elvárások magasságaiból. Picit még rángatják az idegek, aztán nem mozdul többé. Lefekszem mellé. Semmibe révedő, élettelen tekintetébe veszek, mialatt sokszor elképzelt, immár feketébe öltözött jövőnkre gondolok. Jéghideg könnycsepp erezi keresztbe az arcom. A hosszú, vákuumszerű csendet kettétöri a kőre hulló, halk cseppenés, visszalök a jelenbe. Finoman lecsukom elillant lelkének tükrét, és sosem nézek vissza. Te tetted ezt, M. Night Shyamalan. Fuss…

Tovább a cikkre

A Hologram for the King (Hologram a királynak - 2016.)

mv5bogfky2y4ntytmzrkyi00nwnjltg0mzctmgriyza4ymfhzgflxkeyxkfqcgdeqxvynjczmze0ndu_v1.jpg
Kedvelek néha nem nagyokat érezni és migrénig kirakózni, vagy tövig rágni a körmeim. Nehezebb napokon, heteken átmanőverezve, midőn asztráltestem már hányni sem tér belém, és a tükörképem sem integet többé vissza, jobb gyógyírt keresve sem találhatnék egy szimpla feel-good filmnél. Se ő, se én nem akarunk mély érzelmeket, bonyodalmat keverni a kapcsolatunkba. Ezeket hívom én csak audiovizuális egyéjszakás kalandoknak. Nem várt észlelés, plátói vonzalom, röpke puhatolózás, pár órás aktus, merengő szusszanás, tiszta elválás, vissza pedig soha nem nézünk. Kellemes emlék vetette hullámként fodrozódik a feledés feszes víztükre felé. Másként nem működik.

Tovább a cikkre

Den Skyldige (A bűnös – 2018.)

91d17223d8cc81d8527939fe47303e47.jpg
2018. hangos év volt a filmiparban. Túl hangos. Az egyébként is harsány marketing robajló ordításának káros tevékenységét szépen fokozza, mondhatni katalizátora a legtöbb nagyobb cím megjelenését övező, menetrendszerű feminista, pc, social justice warrior stb… gerjesztett hisztériaözön. Hatalmas kommunikációs zajban élünk.

Tovább a cikkre

Counterpart (Képmás - 2017.)

counterpart-2017-movie-poster.jpg
Én naiv marha megint hagytam magam túszul ejteni egy sorozat kínálta, nagyívű történetnek, ahonnan nincs kiszállás, míg az utolsó résszel nem végeztél. Már az első 20 perc alatt hallottam lelki füleimmel az idő-medvecsapda fémes nyikordulását, ahogyan megállíthatatlanul rám csattan, és keblére ölel egy régi jóbarát, Mr. Point of No Return.

Tovább a cikkre

Breathe (Lélegzetvétel - 2017.)

f15f09f5582300decd4787ef429ee54ce7a2a727.jpg
Ahogyan életem minden területén, úgy filmszerelmesként is az elvek emberének vallom magam. Van egy igen terjedelmes, képzeletbeli filmes becsületkódexem, ami tartalmazza az általános nézői etikett főbenjáró bűneinek listáját is. A legritkább esetekben hagyok magamnak kibúvót ezek alól, akkor is vaskos lelkifurdalások vijjogó seregletének kíséretében. A minap viszont váratlanul bekövetkezett legfőbb belső szabályzatom önkényes rugalmasítása.

Tovább a cikkre

The Iron Giant (Szuper haver - 1999.)

24b4c2b212942ad7d8816183c1f1906c.jpg
A mindennapok szokásos forgácsolódásában időről-időre felmerül a sürgető igényem valami pozitív, érzelmi atomtöltetre, mely lelkileg visszalök az alapértelmezett beállításaimra és azon túl. Hasonló esetekre tartogatott vészforgatókönyveim közt örökös opcióként hever gondolati asztalomon Brad Bird egy pontosan 20 éves, író-rendezői debütálásának csupaszív teremtménye.

Tovább a cikkre

The Crazies (A tébolyultak – 2010.)

mv5bmjazmdu5otg0nv5bml5banbnxkftztcwndq4mjcwmw_v1.jpg
Van ez a megfáradt zombis téma. Maga a műfaj is hasonlatos felvonultatott szörnyetegeihez. Általában agyatlanul csoszog, folyamatos vágyakozással, nyálcsorgatva éhezi a nézői figyelem frissen lüktető húsát, melyből erőt nyerhetne a folytatásra. Van, hogy ritmusvált és futásnak ered, néha még váratlan eszközhasználatot is megkockáztat, de hogy gondolkodjon is, az már szórványosan előforduló példány.

Tovább a cikkre

Blade (Penge - 1998.)

blade_ver1_xlg.jpg
Nemrégiben teljesen elkapott valami semmiből jött érzés, hogy mihamarabb fel kell ülnöm a nosztalgiavonatra, megcsodálni egy letűnt kor panorámáját gondosan elraktározott emlékeimen keresztül. Jegyet is váltottam egy, tán meg sem történt előző életbe. Korosodó filmekről elmélkedni, pláne, ha ismert darabról van szó, általában nem egy hálás feladat. Egyrészt kimondottan könnyű az emberekben kialakult, jótékonyan romantizált képekbe gázolni, másrészt nehéz újat és másként mondani egy évtizedes, akár több évtizedes múltra visszatekintő alkotást illetően. 

Tovább a cikkre

It Comes At Night (2017.)

604b2f48dbf16517da526474fc2f8a78.jpg
Többnyire minden műfajról van egy szilárd elképzelésem, megítélésem, hogy mennyire akarok vele érintkezni életem során. Ebben egyáltalán nem ismerek árnyalatokat, vagy rá sem emelem a tekintetem, vagy szélesre tárt karokkal üdvözlöm, döntésem természetemből fakadóan általában tartós, megingathatatlan. Csupán egyetlen egy műfaj van, amellyel kimondottan rapszodikus kapcsolatot ápolok, csiki-csuki, se veled, se nélküled, rosszabb fajta szappanoperát. Egyedül egy hálátlan dög van, aki ezt megteheti velem. Tökéletlenségében izgalmas, váratlan meglepetésekkel tarkított, mégis érzelmi sivárságot magában hordozó, dédelgetett szerelem ez a horrorfilmekkel.

Tovább a cikkre

Rick & Morty (Rick és Morty – 2013.)

lead_720_405.jpg
A R&M 4. évadának végre valahára esedékes, halál lassú eljövetele előtt szeretném rövid(ebb)en mindenki figyelmét felhívni erre az animációs sorozatra, ami a maga idejében idehaza viszonylag feltűnésmentesen, de egy életre megreformálta a minőségi tartalom és könnyed szórakozás ritka ötvözetének eddig ismert, tökéletes receptúráját.

Tovább a cikkre

Jurassic World: Fallen Kingdom (Jurassic World: Bukott birodalom – 2018.) 

jurassic-world.jpg
A Jurassic Park/World immár 5 részen keresztül bizonyítja be nekünk a mozivásznakon, hogy jobb nem bolygatni olyan erőket, ami felett nincsen hatalmunk, csupán szeretjük azt hinni. Úgy látszik, a szájakba rágott üzenetet egyedül Hollywood nem képes megérteni és csak-csak visszajár a dínós univerzumhoz, hiába láttuk, miként csúszik ki kezéből fokozatosan az irányítás.

Tovább a cikkre

The Nun (Az apáca – 2018.)

mv5bmjm3nzq5ndcxof5bml5banbnxkftztgwnzm4mtq5ntm_v1.jpg
Természeti katasztrófák, emberi tragédiák, nyomorúságos körülmények idején joggal merül fel sokakban a kérdés: tulajdonképpen hol van ilyenkor Isten? Miért fordítja el arcát gyermekei felől? Hogyan hunyhat szemet ennyi szenvedés felett? Hát… bennem ezek akkor fogalmazódnak meg, amikor a nevével olyan veretes főbűnt követnek el, mint a „The Nun”.

Tovább a cikkre

Death Wish (Bosszúvágy - 2018.)

death-wish-2017-movie-poster.jpg
Hosszan gondolkodtam, hogy tulajdonképp mi ültet le az 1974-es, nem túl kiemelkedő, bizonyos körökben mégis épphogy, de kultfilmmé öregedett Death Wish remake-je elé. Némi erős és kicsit több, közepesen erős hívószó keringett lelki szemeim előtt, pont azon a határon tartva, ahol bármelyik oldalról elég lett volna egy gyengéd fuvallat, hogy bezuhanjak valamelyik opció karmaiba.

Tovább a cikkre
Címkék: film akció 2010s

Jungle (Dzsungel - 2017.)

mv5bnde4otk4mtk0m15bml5banbnxkftztgwodq4mtg0mzi_v1.jpg
Jó ideje nézünk mi ketten farkasszemet egymással a szoba légterén át esténként, de végül valami zsigeri rossz érzések folyton tovább rugdostak a következő opcióig. Leonardo DiCaprio Oscar-ért való giccses vonaglása a természet zord ölén (A Visszatérő - The Revenant) látszólag minden érdeklődést kiölt belőlem a túlélő/kaland műfaj iránt.

Tovább a cikkre

The Incredibles 2 (A Hihetetlen Család 2 - 2018.)

781.jpg
Őszintén szólva szívesen meglapogatnék minden "szakértőt" egy döglött kuvasszal, aki letérdelt a szokásos trendből lehúzásnak és beállt a sorba, mert az vagy nem látott ki a szemén, vagy elfelejtette és/vagy meghazudtolta azt a 14 évvel fiatalabb énjét, aki 2004-ben tátott szájjal és szeretettel csordult szívvel nézte a vásznat 115 percen keresztül.

Tovább a cikkre

Justice League (Az Igazság Ligája - 2017.)

jl-poster-oct.jpg
Pár szót engedjetek meg az álmokról.
Sok tekintetben hasznos álmokat dédelgetni, van, akit hajtanak, van, aki szeret ölelő karjaiba menekülni zord világunkból, igazából elérési vágy nélkül és van, aki divatból tart "mondvacsináltakat". A léc magasságától függően válhatnak ezek valóra, vagy maradhatnak meg menedéknek, de egy biztos... az álmok attól igazán gyönyörűek, hogy nem teljesülnek be.

Tovább a cikkre
Címkék: film akció 2010s DC

Wonder Woman (2017.)

91i2jspdfll_ri.jpg
Tőlem szokatlanul, meglehetősen sok időnek kellett eltelnie, hogy rá tudjam magam venni a film megtekintésére egy képregény adaptációhoz képest. Talán az elején érdemes leszögeznem, hogy Wonder Woman karakterénél érdektelenebb és kétdimenziósabb DC hős nem létezik szvsz, sosem rajongtam érte különösebben. Ne most, Captain America, ez most a DC tagozat.

Tovább a cikkre
Címkék: film kaland 2010s DC

King Arthur: The Legend of The Sword (Arthur Király: A Kard Legendája - 2017.)


36872020_420736668427668_8562442553582944256_n.jpg
Az "Arthur Király: A kard legendája" című film sok tekintetben maradandó csillagfény marad amatőr filmrajongásom világegyetemében. Hiszem, hogy nem vagyok egyedül ezzel, dacára, hogy sokan megpróbálták elhitetni velünk, nézőkkel, ez márpedig nagyon nincs így jól. Hiába bilincselt le a film minden képkockája, alatta csapott belém igazán a felismerés, aminek már régen be kellett volna ütnie, hiszen nem újkeletű jelenségről van szó.

Tovább a cikkre