A Kojot vitán felül az egyik leghányatottabb sorsú filmipari drágakövünk, aminél jobb dolog aligha történt velünk az elmúlt évek során hazai mozis tekintetben. Már első megtekintése után felébredt bennem az érdeklődés az ember iránt, aki ezért a magyar földre importált vadnyugati hangulatért felelős.

Úgy éreztem, hogy az egyedülálló élményért tartozom cserébe annyival a filmnek, a teljes stábnak, és Márknak is, hogy lehetőségeimhez mérten radaron tartsam a művüket, valamint őt magát is, hogy a legközelebbi alkalommal minél többeteknek jelentsen azonnal megváltott mozijegyet a plakátokról visszaköszönő neve. „Lesz, ami lesz” alapon felkerestem hát, és ő komoly meglepetésemre rögtön volt olyan fantasztikusan gáláns, hogy egy pillanatig nem habozott belemenni a játékba és szabadidejét nem sajnálva megválaszolta egy amatőr filmrajongó lelkes kérdéseit. Megtisztelve érzem magam, hogy interjús rovatomat vele indíthatom útnak. Fogadjátok szeretettel e darabka útravalót majdani második nagyjátékfilmjéig.

JB: Tudvalevő, hogy a Kojot előtti hosszú évek alatt nem kevés szakmai tapasztalattal vértezted fel magad tévéműsorok és reklámok készítése körül tevékenykedve. Mik voltak a karriered ezen időszakának legfontosabb mérföldkövei?

KM: 1996-ban vetettem meg a lábam a tv-sorozatok táján egy akkori patrónus segítségével. Rövid ideig tartott. Utána 2000-ben léptem át a reklám szakma küszöbét, kisebb munkákkal, 2007-ben pedig saját produkciós céget alapítottunk egy barátommal, ami azóta is folyamatosan dolgozik. Olyan reklámokat forgatok egyelőre, amelyekben látok lehetőséget a fejlődésre és lelkesítenek.

JB: Tulajdonképp egyenesen a tévés szakmából robbantottál átjárót a nagyjátékfilmek világába, ami nem a klasszikus értelemben vett filmrendezői pályaívnek tűnik. Mennyiben tudta tompítani a nagyvásznas debütálásod kihívásait a már birtokodban lévő tudáscsomag, illetve miben kellett leginkább felnőnöd az előtted álló feladathoz?

KM: Van erre sok példa a világban. A reklámoknak köszönhetem a szakmai skilljeimet. Ott bontakoztam ki és még ma is csiszolódom. Nem voltak mentoraim. A szakmát úgy lehet tanulni, ha gyakorlod. Mivel a pályám első 10 évében minimálból, kicsiből, olcsóból kellett mindent megoldanom ezért főleg ötlet orientált vagyok technikailag. A kicsiből ki akarom hozni a maximumot. Rengeteg reklám előzte meg a Kojot-ot. Tudtam, hogy mit és hogyan fogok csinálni és azt is, hogy mit lehetne, ha lenne még pár plusz nap. Egy film mindig lenyomat jó esetben. Rólad, ahol tartasz és a világról. Mindent kitekertem a filmből, amit akkor tudtam és lehetőségem volt rá.

JB: Eszembe jutott a minőség, gyorsaság és az alacsony költségek hármas kapcsolótáblája, ahol főszabály szerint egy időben csak kettőt lehet aktiválni, a harmadik mindig le fog csapódni. Nekem nagyon úgy látszik, hogy sikerült kijátszanod ezt a doktrínát és szépen összeállt az eddig fehér hollónak hitt szentháromság. Miben látod a sikered titkát? Hogyan sikerült kezelned a rohamtempóra kényszerített munkálatokat?

KM: Gyorsan tudok döntést hozni és adaptálódni. Szenvedélyesen szeretek mesélni, plánolni, sorsokat ábrázolni, ívet adni. Szeretem a színészeimet és a stábot. Csak így tudok működni. Vagy 25 évet toporogva készültem erre. Tudtam, hogy nem lesz időnk, se sok pénzünk. Film forgatás közben van egy állapot, ahol rezegni kell. Egyszerre a filmmel, színészekkel és a rohanó idővel, na meg a stábbal. Nem érti mindenki miért vagy olyan. Zárt, vagy meghatott, heves, makacs vagy feszült. Én megyek a fejem után. Bezáródom magamba és ott békén kell engem hagyni. Van egy vízió, aminek a minőségéből nem engedek. Ugyanakkor a rövid idő, a rohamtempó nagyon egészségtelen. Egy elsőfilmesnek nem akartak több időt és pénzt adni. A Kojot stílusa és műfaja kívánta volna. A hangutómunka extrém rövid ideje alatt már háborogtam. De kész lett és van. Ez mindent megért.

JB: Végül megszületett ez a mély tartalmat hordozó, Isten háta mögötti miliőbe hajított tesztoszteronbombád, ami ordítva árulkodik az avatott szemeidről, a téma iránt tanúsított tiszteletedről és a hitelességbe vetett elszántságodról. Jól gondolom, hogy személyes élményeid és azok szereplői adtak lőszert a filmhez? Volt esetleg konkrét elem, amit közvetlenül ezekből ültettél át?

KM: Ez a film ki akart jönni a legmélyebb bugyraimból. Személyes, metaforikus ballada. Rólam is szól, meg rólad és rengeteg emberről, akik Magyarországon élnek vagy élni próbálnak, de nem engedik nekik. Bukott lelkek és újrakezdő daliák története. Szeretem az országot, a vidékeit, az embereit. Szeretem a legendáinkat, amiket lassan mindenki felejt. Szeretem a hőseinket, akiket feledtetni akarnak velünk. Múltban és jelenben. Rühellem, hogy megosztottak minket és hogy hagyjuk ezt.

JB: Több helyen olvastam olyan vélekedéseket, hogy te ebben a filmben adtad ki a jelenlegi rendszer ellen felgyülemlett dühöd és lázadásod. Valóban él benned egy hangos ellenálló, akiből nem voltál rest bele is csempészni, vagy csupán az ábrázolt erőszakban találtad meg a legmegfelelőbb gazdatestet az üzeneted célba juttatásához?

KM: A Kojot-nak több rétege van. Ezek a legfontosabbak számomra. Az emberi sorsok. Természetesen benne van a véleményem a rendszerrel kapcsolatban, de ez a film kulisszája. Ami most az országunkkal történik borzalmas. Újburzsoázia, gerinctelenség, gyávaság, habzsolás, kivagyiság, sunnyogás. Visszataszító. A filmemben megjelenő erőszak profánsága pont azért lényeges, mert ennyink van, azaz lenne. A szereplőink sokszor hibájukból lépik meg. Elkeseredésükben, mert a jog sehol. A legvégén viszont nincs más út, mint belemenni és felvenni a kesztyűt, akkor is ha tudjuk, hogy a másik fél nehezebb, nagyobb pofont ad és többen is vannak mellette. Nem pedig beleszarni és elgyávulni.

JB: Korábbi munkáid kapcsán dolgoztál már együtt a tűpontos színészi játékot tálaló gárda bármelyik tagjával és tudtad, hogy milyen építőelemekhez nyúlsz velük, vagy hagyományos casting eredménye volt az összeállt csapat?

KM: Mészáros Andrissal egy reklámot forgattam anno. Nagyon más volt akkor még. Feszítővassal és lóbalzsammal jött ki belőle, amit látni és aztán ráharapott. Ismeretlen színészekre álmodtam a mozit. Azért, hogy a filmnek külön világa legyen, ahol a szereplők sehonnan nem köszönnek vissza a nézőknek. Műhely munkát szerettem volna. Amiben egók nélkül próbálhatunk két hétig és gyúrhatjuk berögzött rutinok nélkül, lelkesedésből az anyagot. Azt szerettem volna, ha eltartás nélkül jönnek velem egy olyan világba, ahol lehet, soha többé nem járunk majd. Banner Lorand casting directorral melóztunk rajta. Vele számtalan reklámos munkát csináltunk és a játékfilm számára is szívügy volt. Dobra Mara, Szabó Gabi, Mátray Laci, Bocsárszky Attila, Kovács Frigyes, Orbán Levente, Salat Lehel, Kovács Gyula és megannyi remek epizódista. Kicsi, magyar method acting tábor voltunk.

JB: Milyen hangulatban telt a forgatás?

KM: Impulzív, szenvedélyes, testvéries, embert próbáló, lankadatlan, szeretettel teli. Egyszeri és tán megismételhetetlen. A lelkünk ma is kapcsolódik.

JB: Mi volt számodra a forgatás legemlékezetesebb pillanata?

KM: Minden napja.

JB: Melyik volt a legnehezebb?

KM: Amikor az utolsó előtti napon kényszerből le kellett állni órákra.

JB: Hogyan érintett anno a Kojot megjelenése körül kulminálódott, méltán hírhedt forgalmazási botrány? Miként látod most, 2019. derekán, tudtál építkezni, erőt meríteni az esetből?

KM: Szerintem a film a roughcut után már érezhetően nehezített pályán mozgott. A forgalmazási botrány sebeket okozott. Amikor két fontos díjat nyertünk, akkor tiltatták le a Filmhétről is a mozit. Nem merítettem semmilyen erőt az esetből. Keresem az utam.

JB: Mit lehet tudni a jelenedről és a terveidről, mi mozgat most leginkább?

KM: A sugardaddység és a goldiggerek ethos nélküli, cukormázas fánk világa. 1849. Világos, a tavaszi hadjárat. Acélos huszárok, betyárok, angyalok, Isten kereséssel.

JB: A következő munkáddal szeretnél majd kimozdulni a Kojottal felrajzolt komfortzónádból, vagy nem merült még ki a vidéki világ keserédes mesekönyve?

KM: Nincs komfort zónám még. Emberekről szeretnék forgatni, akik megugorják önmagukat és felkavarják az állóvizet maguk körül.

JB: El tudod magad képzelni könnyedebb hangvételű témák és zsánerek közelében is, vagy kizárólag a fajsúlyos sztorikkal kötelezted el magad?

KM: A fajsúlyosság és a könnyed, vígjátéki csomagolás nem zárja ki egymást. Sőt. Nagyon érdekel. Van ilyen film tervem, de még nem e felé húz a szívem csak érlelem. A szatíra nagyon jó műfaj. Úgy látom, hogy itthon csak a nevetős darabok mennek. A hazai vígjátékokkal, sorozatokkal és a fesztelenebb műfaj képviselőivel, azok szakmaiságával és ízlésével komoly bajaim vannak.

JB: Van olyan hazai színész, akivel kimondottan szeretnél együtt dolgozni a jövőben, ha lehetőséged nyílik rá?

KM: Haumann Péter csodálatos művész. Rajta kívül csak ismeretlen arcokat keresek.

JB: Mely filmművészeti alkotások, illetve rendezők voltak a legmeghatározóbbak az életedben, amik esetleg hatással is vannak rád szakmailag?

KM: Rengeteg film és alkotó. Beépültek és épülnek ma is. Rengeteg van. Fehérló fia, Az idő urai, Kaneto Shindo-A kopár sziget, Bíborszín, A Birodalom visszavág, Szindbád, Isten hozta őrnagy úr, Indul a bakterház, Rozsda és Csont, 21 gramm, Fantomas, Szemtől szemben/Heat, Szárnyas fejvadász, Magánbeszélgetés, Midnight Cowboy, Loro, This must be the place, Natural Born Killers, Any given Sunday, Open range… Egy ideje igyekszem nyitni a mai kor művészei felé is. Filmben sok érdekes, egyéni hang van. Paolo Sorrentino, Giorgosz Lanthimosz, Spike Jonze, David Mackenzie.
Könyvek ugyan ilyen hatással voltak, vannak. Üvöltő szelek, A gyermekkor vége, Így írtok ti, Sömmi, Utazások nagynénémmel, Alapítvány. Zenében már finnyásabb vagyok. 
JB: Mit vesztett szerinted a magyar filmszakma Andy Vajnával, illetve egyben maradhat-e nélküle, amit a hosszú évek során felhúzott itthon?

KM: Az ő neve egybeforrt sok olyan dologgal, amit elítélek. Volt egy biznisz modellje, ami jobban működött, mint a korábbi. Nem minden volt fenékig tejfel. Én az ő regnálása alatt kaptam lehetőséget, de ő akarta kivágatni a film elejét és még majd egy órát azzal az indokkal, hogy Magyarországon nincs olyan, hogy földet vesznek el emberektől. Úgy hallottam, hogy sok értékes filmről volt kifejezetten rossz véleménye. Gondolom az egykori reputációjával tudott játékban maradni nemzetközi szinten. A kapcsolati tőkéjét ma senki nem tudja pótolni. Azonban messze nem volt feddhetetlen. A Filmalapnak bátornak kell lennie és merésznek.

JB: Mi a véleményed a Magyar Nemzeti Filmalap keltetőjének működéséről és annak hatékonyságáról?

KM: Remélem, kiállnak filmekért! Bízom benne, hogy rajta tartják a kezüket a nemzetközi filmes trendek, irányzatok, víziók ütőerén és képesek megújulni. Ez most mindennél fontosabb. A hatékonyságukat nem tudom megítélni.

JB: Mit szólsz a szinkronbotrány tüzet fogott puskaporos hordójához, amire Nagy Ervin pöckölt nem rég égő gyufát?

KM: Ezt hiányolom a filmes szakmában. Örülök, hogy beleálltak. A kérdés az, hogy mennyi megalkuvó ember hallgat majd tovább.

JB: Te személy szerint feliratozott eredeti nyelven, vagy magyar szinkronos változatot nézel szívesebben?

KM: Mindkettőt szeretem. Gyerekkorom nagy filmes élményei tán attól is vájták be magukat annyira mélyen belém, mert remek volt a szinkron. Lehet senki nem emlékszik, de a Birodalom visszavág első szinkronja eszelős volt. Nagy Attila-Darth Vader, Szatmári György-Luke Skywalker, Téri Sándor-Han Solo, Bencze Ilona-Leila. De Tordy Géza, mint De Niro hangja az Éjszakai rohanásban szintén óriási.

A Kojot véleménycikkemért katt ide.

A Kojot MAFAB adatlapja

Ha tetszett az írás, a teljes élményért tarts velem a Facebookon is!